Kiállok a gyermekek idegrendszeréért!
Kiállok a gyermekekért! - hangzott az eredeti mondat dr. Takács Péter oktató szájából. A mentálhigiéné képzés Fejlődéslélektan előadásán hangzott el, én meg átalakítottam. Eltér a gyermekek információfeldolgozási metódusa a felnőttekétől.
Mentálhigiénés szakképzésben veszek részt, hogy minél jobban megismerjem az emberi gondolkodást, az emberi pszichét.
Előző héten egy 6 éves fiú szorongásait kezeltem. Ahogy becsukta szemét, az elkezdett remegni. Azt hittem elsőre, hogy még több félelem jött fel, így csukott szemmel. De a teste elernyedt, nem értettem, ezért megismételtem az elengedési mondatokat, de még mindig mozgott a szeme. Eszembe jutottak dr. Bruce Lipton kutató, genetikus szavai (videó erről innen: https://www.youtube.com/watch?v=XkHU5D6jwaE
), hogy a gyermekek az első 7 évükben hipnotikus állapotban vannak, napközben alfa agyhullámon, és csukott szemmel théta, vagy hipnózis állapotában vannak. Mivel théta állapotban remeg a szem, ezt láttam én a kisfiún. ( Az agyhullámokról innen tájékozódhatsz: https://www.tudatosagy.hu/az-agyhullamok-csodas-vilaga/
.)
Hogy miért is írtam ezt ide?
Jó tudni valamit, de még jobb ezt tapasztalni is.
Azt, hogy ők más tudatállapotban vannak, mint a felnőttek, az egyrészt lehet nem köztudott, vagy ha igen, egyszerűen átsiklunk rajta. Számomra megdöbbentő volt, hogy ha egy gyermek becsukja a szemét, már hipnózisban van. Nekem azt sugallja, hogy még jobban figyelnem kell a gyermekekre, mit mondok, hogyan mondom.
Mikor elindultam a kisfiú kezében egy kütyü volt, és teljesen „ráfügött”, annyira transzban volt, hogy fel sem nézett úgy integetett nekem, holott tudom és érzem, hogy amit az előbb elengedési technikával csináltunk hasznos volt neki. (Ezt onnan is tudom, mert szülei megírták, amit mondott: Jó, hogy Marival elengedtük a félelmet. Mert akkor legközelebb kipróbálhatom a hullámvasutat. A Szülők azt mondják múltkor nem mert felülni rá)
Számomra akkor vált teljesen egyértelművé, miért fontos azt tudnunk, hogy a gyermekek agya másképp működik, mint a miénk, a felnőtteké. Már a hétköznapi élet is meditatív módban (!) történik náluk. Minden olyan mélyre megy, mintha csak meditációban ülnének.
Ekkor eszméltem rá én is, milyen mélyen mehet bele a kütyü impulzus az agyukba. Nincsenek erre még hosszútávú kutatások, hogy miképp hat longitudinálisan. Így "mocsaras" terepen vagyunk, persze vannak hatósági/hivatali javaslatok/irányszámok, de szerintem az időkorlát nemcsak az egyetlen módja a szabályozásnak, és nem biztos, hogy az minden gyermeknek ugyanaz lenne a maximum IDŐ.
Kiállok a gyermekek idegrendszeréért!
Értsük meg, hogy ők nagyon érzékenyek. Próbáljunk meg elkerülni a hosszú kütyüzést, videójátékozást. Kutatóként, segítőként úgy gondolom, hogy az önszabályozásé a jövő, a keretek megadásáé és betartásáé.
Nekem ezt tanította meg egy 6 éves kisfiú.
A történetet szülői engedéllyel publikáltam
Szerző: Bernschütz Mária
Fotó: www.pexels.com
dr. Takács Péter nagyszerű példakép, és oktató, számos segítő pozícióban dolgozott, közel 20 éve a Károli Gáspár Református Egyetem, Mentálhigiéné szakképzés oktatója, illetve alapítója, dr. Grezsa Ferenccel együtt. Több ezer mentálhigiénés segítőt képezve nemcsak itthon, hanem a környező országokban is.
Szólj hozzá