Az évveszteség kérdése

Amikor generációkat érintő kérdésekről kell beszélnem, akkor mindig azt állapítom meg, hogy a válasz több tudományterülethez kapcsolódik, és fontos ezt integrálni.

Ok-okozat.

Nos, évveszteség

Erikson az emberek mentális/érzelmi fejlődését 8 szakaszra bontotta, ebből 3 is érinti ezt a időszakot: az óvodai, kisiskolai, serdülői korszak. Így úgy érzem a mentális fejlettségünket erősen befolyásolja ez az időszak, az itt hozott, akár szülői döntések.

És itt hoznám be, plusz dologként, hogy más volt 20 éve gyermeknek lenni mint most. Nem hiszek a „bezzeg az én időmben”, mondatban, mert nincs így. A technológia teljesen átírta a világunkat, még generációt is elneveztünk a technológiáról. Így, amikor azt állítja a szülő a gyerek kibírja mert én is kibírtam, az egy elhárítás.

Amikor a szülők arról döntenek, és én itt inkább középiskolai, felsőoktatási évveszteségekről beszélnék, akkor arra hívnám fel a figyelmüket, hogy hogy a döntésüket hosszabb távban is vizsgálják meg. Mert bármikor, amikor egy év előkészítő, vagy évismétlő, vagy egyéb dolog miatt a fiatal később végez, akkor az lehet egy újabb stresszforrás.

Amikor érettségiztem én 17,5 múltam, emlékszem rokon ismerősöm –ebből a szempontból halmozottan hátrányos- évismétlés, előkészítő nyelvi középiskola stb.- miatt majdnem 21 éves volt , mikor érettségizett, én addigra meg már a szakdolgozatomat írtam az első felsőoktatási intézményben. Ez a fiatal hallani sem akar továbbtanulásról, neki elég a főiskola, mert ő már dolgozni szeretne. Ő nem mondta és én is feltételeztem, addig, amíg másokat nem kérdeztem meg erről, hogy más ismerősei már rég dolgoznak, és egyébként is tiktokon ha 20 évesen nem vagy milliomos senki sem vagy.

IKEA-ban mellettem ülő 20 éves lány, épp arról számolt be, hogy jelentkezne egyetemre, de neki látnia kell előre a tantárgyi hálót, minden egyes tantárgyat, hogy miről fog szólni, mert 4 évet nem ad oda az életéből. Ez mennyire más hozzáállás! Oktatóként én még nem hallottam olyanról, hogy a JELENTKEZŐ hallgató, még nem jár oda, de a háló mellett még az összes tematika érdekli, mert nem fecsérli olyanra az idejét, amivel nem jár jól. Ehhez csak plusz adalék, hogy lasszóval lehet fogni a doktori hallgatókat, bár ott más faktorok is megjelentek, de az, hogy kézzelfogható eredményem legyen az egy Z generációs hozzáállás. És itt szintén fontos megemlíteni, hogy ez azért van, mert az ő gyerekkorukban volt 2008-s válság, amikor is megtanulhatták, hogy a szüleik munkája sem stabil, semmi sem stabil, mert jön egy devizahitel és többszörösét fizetjük vissza, számukra érthetetlen mód miatt. Mert amit az első 6-7 évben kap egy ember, azokat az értékeket, élményeket életük végéig hordozzák. És ha innen nézed, érthető, hogy miért szeretnének JÓL járni. Hiszen szüleik előttük estek össze, nem volt megküzdési módszerük , vagy hatásuk a külföldi valutára. Ahogy szerintem alfákat is érinteni fogja, a covid alatti gyenge szülői coping (megküzdései mód).

Visszatérve a stresszhatásra

Kézzelfogható a fiatalok szorongása. Felnőtt betegségek jelennek meg fiatalokon, mert a stressz majdnem minden betegség melegágya.

A fiatalok a felsőoktatás, és a munkahelyválasztást sem a szülőkre bízza már. Ő maga dönt róla. De hogyan? Milyen forrásokból? Lehet itt a példaképkutatások változásáról is beszélni, hogy már nem a család, az iskola a legerősebb példaképforrás, hanem a média, és az ismerősök, de magas a nekem nincs példaképem-re adott válaszok aránya.

Hogyan jelenik meg a szorongás a gyermeken, a fiatalokon (Kun Anett)?

-megváltozott viselkedés

-alvásproblémák

-testi tünetek

-konkrét félelmek

-feszültséglevezető mozdulatok

Mit lehet tenni?

Figyeld meg a gyermeket, a fiatalt, ő hogyan viselkedik társaságban. Hogyan kezeli a stresszt? Ha elveszik a játékát, ha ő nem játszhat, ha kizárják, ha kritizálják… Figyeld meg a stresszkezelő módszereit, hogyan hoz döntéseket. Milyen példaképei vannak? Csak érezz rá a gyermek szükségleteire.

Úgy érzem fiatalnak lenni egy reneszánsz –emberré válást jelent, úgy most szülőnek lenni is az.

Csak ismerjük el magunknak, hogy minden egy választás kérdése, és a választásaink teremtik a jövőnket. Vagy másképpen: ok-okozat.

És ez a gyors döntés, egy nagyon hosszútávban hat a gyermekre, a fiatalra.

Szerző: dr. Bernschütz Mária, kutató, képződő mentálhigiénés szakember

fotó: pexels.com