2020. sze 14.
A fiatalos közöny

A fiatalos közöny

írta: Bernschütz


A sok nehéz döntés közepette, nem máshová kell tekinteni hanem saját magunkra, valóban mire van szükségünk, most, hogy mindent szabad, de sok minden veszélyes, vagy veszélyeztetetté válik más tőle. Meddig terjed akaratod? Azt mondják 6 lépés alatt bárkit elérhetünk, de vajon a fertőzés hány lépésből éri el a veszélyeztetett generációkat?

Nem, nem mondjak meg, hogy zárva, csak korlátoznak és figyelemre intenek.

Mit teszel te? Fesztiválozol, liter tejért leugrasz, csak benézel a kocsmába?

Kicsiny a mezsgye a véletlen és a szándékosság között most. Sosem derül ki, hogy kinek a túlfogyasztása miatt történnek negatív dolgok.

Szabályozd önmagad, igen, a korlátozás sok formáját látta már a történelem, de egyik sem volt olyan amelyet maguk az egyenek akartak volna.

Önszabályozás.

"Belátom, hogy azzal hogy szükségtelenül a szabadságomat élem, azzal veszélyeztetek másokat, számomra ismeretleneket."

Generációkutatóként érzem, hogy a fiatalok a korlátozást a korlátlan internet, tudás, spotify, gaming lehetőség tükrében nehezebben élik meg. Feszültség adódik, korosztályok között, idősebbek félnek, fiatalok legyintenek. kinek meddig tart a szabadság, és honnantól lemondás. Honnantól mondja a fiatal nem érdekel, mert bárhol elkaphatom, iskolapadban, utcán, bkv-n, kocsmában. Honnantól őrültség, és honnantól önzőség? Gólyatáborokat megrendezték, kérdés, az, hogy miért mentek el a fiatalok?

A láncolat eleje lehet egy fiatal, de a vége…?
Nem szomorúságot és dühöt szeretnék kiváltani, hanem MÁS megoldásokat, hogy beszéljünk, ötleteljünk, hogy lehetne!

Tolerancia. Ez az, amit minden generáció kér a másiktól és minden generáció sajátjaként másképp értelmezi.

A megértés is az ítélkezés egy formája, hiszen úgy ítélem meg, hogy együtt érzek veled. Most több kell, a valódi empatikus megértés. Az, hogy latom, hogy az én fogyasztásom meddig ér, és tudatában vagyok, hogy kit és hogyan talál meg, és érzem, hogy én vagyok az első láncszem, de nem én vagyok az utolsó, minden tettem a másikon megjelenhet. Függünk egymás józan parasztijatol. Ilyen sem volt meg.

Globális érintettség, egy fragmentált világban.

Öntudatosságra szólít fel, önszabályozásra, arra hogy a tetteidért felelős vagy. Nem magadért hordod a maszkot, hanem más ember miatt. És ilyen sem volt meg. Lehet tagadni, lehet felni, lehet legyinteni, nem az attitűd számít, hanem, ha a köz ezt kéri, megteszed e? Ez egy olyan kollektív tudatosság, amelyre egyénileg kell ráismerni, és amely tiszta, nincs benne olyan egyéni törekvés, szándékosság. Az egyén önszabályozásától függ a kollektív tudatosság.


Szólj hozzá