„Akinek van miért élnie, szinte minden hogyant kibír.” (Viktor E. Frankl)

Minden generáció most épp kilép a komfortzónájából, önuralomra és önszabályozásra készteti magát, hogy a közösségnek jobb legyen. Szabad akaratból döntünk úgy, hogy az otthonunk foglyai leszünk. Viktor E. Frankl nem maga határozott így. Amikor a náci táborba besorozták elvették a saját kéziratát, amit épp akkor fejezett be, el kellett búcsúznia épp várandós feleségétől. Négy táborban járt, saját tapasztalatai alapján egy teljesen új terápiát hozott a pszichológia tudományába: a logoterápiát. Azt állapította meg – évek alatt, hogy az élte túl a fogságot, akinek volt életcélja, akinek volt valamilyen „befejezetlen” ügye az életében, akit hajtotta valami belülről. Mert a legnagyobb őrület közepén is terveztek, a tervezhetetlennel.

Kicsit sarkított a hasonlat, mi önszántunkból vagyunk saját otthonunk fogságában, de az, amit Viktor E. Frankl mondott és képviselt mindannyiunknak is vigaszt nyújthat, kétféleképp: időt nyertünk arra, hogy feltegyük magunknak a kérdést, mi is az életünk értelme? Mert ennek az otthonmaradásnak vége lesz, de az anyagi és érzelmi veszteség feldolgozása miatt, már nem leszünk ugyanolyanok. Globálisan lépünk ki saját komfortzónánkból. Második téma, amelyben a pszichológus saját életbeli tapasztalataival tud nekünk is még segíteni, az az, hogy TERVEZZÜNK. Tervezzünk az életünk értelmével, nézzük meg, hogy vajon az életünk értelme az, amit mi addig hittünk, vagy legalábbis feltettük -e a kérdést valaha saját magunknak. Ha már körvonalazódik a válasz, akkor van esély arra, hogy terveket szőjünk, ahogy tették a második világháború nehéz időszakában. A pszichológus életével is igazolta mindazt, amit képviselt. Amikor szabadult, megtudta, hogy a felesége elhunyt, gyermeke is. Könyvét elkobozták, kis, apró cetlikre gyűjtötte gondolatait, hátha később hasznát veszi. Újat írt. Újranősült, gyermeke született. Új terápiát alapított. Arról írt, arról számolt be, amit Ő maga is az életében meg tudott valósítani.

Készítettem tavaly épp ilyenkor egy kérdőívet az élet értelme címmel. Frankl kutatói kérdéseit két hazai pszichológus átvezette két validált skálás kérdőív-változókra. Kíváncsi voltam, hogy a hazai hallgatók, hogyan állnak ehhez a kérdéshez. Mert Frankl a könyvében úgy fogalmaz, hogy "az európai egyetemi hallgatóim (Bécs) 25 %-a mutatta az egzisztenciális vakuum többé-kevésbé egyértelmű jeleit, az amerikai egyetemistáim körében ez az arány pedig már a 60 %-t is megütötte". Épp most ezek a saját adataim, nem relevánsak.

Viszont az alábbi képen 280 hallgató válaszát gyűjtöttem össze egy ábrába. A kérdés opcionális volt, és így hangzott: Szerinted, mi az élet értelme? Azok a szavak, amelyek gyakorisága magas, jobban kitűnik a képen.

„Soha nem az a lényeges, hogy mit várhatunk az élettől, ennél sokkal fontosabb: mit vár el tőlünk az élet!” (Viktor E. Frankl)

Szerző: Bernschütz Mária, Phd, generációkutató