A bizonytalanság, és a veszélyérzet hétköznapivá vált. A pánik szituáció nem ugyanazt az eredményt hozza ki az emberekből. Ha csak a Hofstede kulturális tipológiát nézzük, a magyarok a kockázatkerülő kultúrába tartoznak. Nem vállalnak, nem szeretik a kockázatot. Pedig itt most minden kockázatos, például emberekkel találkozni, utazni, beszélgetni.

[Az olvasási idő: 7 perc.]

Azt gondolom kutatóként, hogy az emberi médiafogyasztásban újabb szintet lép az önszabályozás. Ahogy korábban már írtam róla a kommunikációelméletben még nem történt olyan, hogy nemet mondjon a befogadó. A digitális diéta témájában, pedig arra hívtam fel a figyelmet, hogy figyeljük meg a mobilmédia-tartalom fogyasztásunkat, legalább egy applikáció telepítésével. Ott akkor csak azt néztük meg, mit fogyasztunk, milyen médiaplatformot stb., és mennyi ideig, most az emberhez elérő hírek minőségének tudatos szabályozására is felhívom a figyelmet.

Mi változott akkor? Azt hiszem, hogy a hírfogyasztásunkban is elkelne a diéta. Persze, nem detox-ról beszélek, hanem hogy legalább figyeljük meg itt is, hogy mire helyezzük a hangsúlyt.

Alapvetően a negatív hírek gyorsabban terjednek, önmagunk féltése, és óvása miatt (7-szeres a szorzó). És most éhezünk a hírekre, természetesen a média "nem simogatja hátunkat", megadja nekünk azt, amit kérünk, a mindenféle híreket. De ennél a negatív hírek kutatásánál még nem beszéltek a saját előállítású tartalmak hatalmas dömpingjéről, és hogy bárki lehet előállító egy hírnek, vagy álhírnek. A média, ahogy a közösségi média is, információs aszimmetriát nyújt, ezért a fogyasztó sosem tudhatja, hogy az a hír, igaz vagy sem. Emellett az algoritmusok is egy-egy hírt generálnak, a programok objektívak, csak azt nézik, miből lehet még nagyobb hír. Mivel a negatív hír, jobban terjed, sajnos sokszor ezek a láthatatlan programok erősítik a negatív híreket, álhíreket.

Mit lehet tenni?

 (Az ábrán középen a legfontosabb, amire hanti tudok kikapcsolni a híreket.)

Önszabályozás

Korlátozd a negatív hírek, álhírek napi fogyasztását. Figyeld meg magad! Goleman társas intelligencia elméletéből megismert fertőző érzelem szerint az ember automatikusan utánozza mások arckifejezéseit, hanglejtését, testtartását és mozdulatait, és ennek következményeképpen érzelmileg is azonosul vele. A tudatos megismeréstől eltérően az érzelmi fertőzés inkább automatikus. Így, az emberi amygdala (limbikus rendszer és az agy működése) nem tud különbséget tenni az audióvizuális valóság és valóság között, valóságosnak éli meg a filmet, híreket, így automatikusan átvesszük az ott keletkezett hangulatokat érzéseket. Így az agresszív tartalmak területén is pl.: híradó, akciófilm, sportközvetítés, videójátékozás, esetében a nézők nemcsak passzív nézői, hanem aktív résztvevői is lehetnek a tartalomnak..

Karanténben élünk

Selye (1964) szerint a stressz egy nem fajlagos, nem specifikus reakció, amellyel szervezetünk reagál minden kihívásra, minden őt ért ingerre. A stressz nem egyszerű betegség, hanem egy betegségsorozat elindítója lehet. A stresszforrás minden változás az életünkben, a különbség az, ki hogyan reagál, hogyan küzd meg vele. Van azonban facilitáló, jó stressz is. –állítja Tóth Edina pszichológus.

A stressz folyamat az alábbi négy elemet mindig tartalmazza:

• 1, Stresszort - eseményt, helyzetet -, ami előidézi a folyamat beindulását. (stresszforrások). Ma a vírus egy stresszor.
• 2, Helyzetekre vonatkozó értékelést, ami minősíti a történést annak fontossága és érzelmi jelentősége szerint. Mindenkinek van egy hozzáadott gondolata, véleménye, így az egyes emberek stressz-szintje hatványozódik.
• 3, Megküzdési folyamat. Ki, hogyan oldja meg magában a külső bizonytalanság, kétség kérdését? Vajon én elkapom, vajon én atom át? Vajon vagyok-e olyan felelős, vagy felelőtlen, hogy magamnak, és másoknak ne ártsak?
• 4. A folyamat eredményét, amelyet a külső stresszor előidézett a személyiségben.

Mit lehet tenni?

Kommunikációkutatóként én teszek két javaslatot. Kiemelném a stresszfolyamat második és harmadik lépését. A második lépésben a stresszorra adott értékelést bontanám ki, illetve a megküzdési lehetőségeket.

Szűrők

Poroljuk le a Szókrátész és a hármas szűrő témát. Az ókori Görögországban Szókratész széles körben ismert volt bölcsességéről. Egyszer egyik ismerőse rohant hozzá izgatottan, s ezt mondta:

„Szókratész, tudod mit hallottam Diogenészről?” Ő a hármas szűrő alkalmazását javasolta a hír meghallgatására.

• Biztosan tudod, e hogy igaz, amit mondott?
• Milyen a hír- jó vagy rossz?
• Mennyire hasznos a hír, amit mondott?

Ezek után poszt - Szókrátész módon (egyéni felelősség mellett) mert az gondolom, minden felhasználónak saját dolga ezek után, még a következő három szűrőt is beállítani a hírekkel kapcsolatban, tehát amit olvastál, láttál, leírtál olyan, amit

• Megosztanál, hogy mások is lássák?
• Likolnád, hogy ismerőseid is lássák?
• Kommentelnéd?

Tudatosítsd magadban ezen lépéseket, kérdéseket, szűrőket. Abban a helyzetben vagyunk, hogy mindenki elő tud állítani álhíreket. Figyeld magad, korlátozd a negatív hírek befogadását, átadását. Még az is ide tartozhat, hogy több ismerőst, médiacsatornát szundi-ra teszel. Szabályozd tudatosan a médiafogyasztásodat, és itt nem kütyüről beszélünk, hanem emberi hírek fogyasztásáról.

Megküzdési folyamatok: Miképp válaszol a szervezet?

A külső környezetre adott reakciókat három csoportba kategorizálják, az inger-válasz elméletek alapján a külső környezet lehet egy hír, és kép, bármi. Figyeld meg, te mit alkalmazol? Megküzdesz, elmenekülsz, vagy megmerevedsz a negatív hírekre?

a, megküzdés (agresszív ellenállás)

Ebben az esetben az ember, a személy érzékeli a fenyegető külső környezetet, és felkészül az ellentámadásra. Kitágulnak erei, szeme, felmegy a pulzusa, izmai is pattanásig feszülnek. Az agresszivitás, illetve a rombolás jellemzi. Erre a legjobb példa a közösségi oldalakon való uszítás, továbbadása, megosztása, és mivel negatív a hír, így gyorsabban terjed. Mennyiben lesz az agitáció egy megfelelő válasz? Mennyiben gondolod, hogy a negatív hír terjesztésével bármilyen pozitívat el lehet érni? A tudatos önszabályozás ebben az esetben a szundi funkció lenne, tedd magadat szundira, tedd azokat is szundira, akiktől olyan impulzust kaptál, amely agressziót szült benned.

b, elmenekülés

Ebben az esetben az ember, a szervezet a menekülést választotta, keresi a kiutat, energiát összpontosít, hogy elhagyja a terepet. Fürkészi a szemével a környezetet, a legjobb búvóhelyet keresi, életben akar maradni. Olvassa, olvassa a híreket, nem biztos, hogy bármilyen aktivitást csinál.  Ebben az esetben a tudatos önszabályozást „könnyebben” be lehet vezetni. Ez a típusú hírfogyasztó hamar át tudja alakítani a hírfogyasztását.

c, megmerevedés

Ebben az esetben az emberre a kivárás jellemző. Mint az oposszum, megmerevedik vészhelyzetre. Nem is indulnak el, nem is mennek neki az ellenfélnek. Állapotukat csak akkor ismerjük meg, ha lebuknak: hazugságon, vagy blöffön kapjuk az egyént. (Navarro, 2011). Bámulja mereven a  hírfogyasztó a tv-t, a híradót, biztos, ami biztos mindennel tisztában legyen, nehogy lemaradjon. Itt komolyan arról beszélhetünk, hogy a sok negatív hír fogyasztása után, konkrétan mozdulni sem lehet, és nem úgy mint agresszív fogyasztóknál, akik kiadják így vagy úgy dühüket, ők magukba fojtják és lecövekednek a tv képernyő, monitor előtt. Az önszabályozás alapja a tudatosítás, az, hogy ismerjék az információs aszimmetriát, azt, hogy a médiafelület kettős, nemcsak a lakosságról szól, hanem a vállalatokról is. A hír előállítását is vállalatok végzik. Ahol vállalatok vannak, ott a profit érdeke az úr. Ha most a profitot az hozza, hogy mindenképpen negatív hírek terjedjenek, akkor az történik.

Komoly felelősségünk van abban, hogy milyen tartalmat juttatunk el magunkhoz, hogy mit gondolunk. Kutatóként én javaslatokat teszek arra, hogyan lehetne építő jellegű tartalmakat fogyasztani és szabályozni a leépítő tartalmúakat. Az alapvető dolog az, hogy az ember, ember maradjon.

Szabályozzuk azt, hogy milyen gondolatok vegyenek körül minket!