2019. jan 24.
Telefon mint elektromos babysitter

Telefon mint elektromos babysitter

írta: Bernschütz


happy_raksha_bandhan.pngA világban, ahol minden második gyermek kezében megtaláljuk a különböző technológiai eszközöket – táblagépeket és okostelefonokat – okkal merül fel a szülőkben az  a kérdés, hogy szívemre, vagy az eszemre hallgassak? Vegyek, vagy ne vegyek, ha vegyek, mikor vegyek neki okoskütyüt? És mit? Lóczi Zsuzsanna szakdolgozatának fókuszában eme dilemma áll.

[Az olvasási idő 7 perc.]

Közvetlen környezetemben is számtalanszor találkoztam a jelenséggel, hogy például egy családi összejövetelnél a gyermekeknek nem az az elsődleges közös program, hogy bújócskázzanak, kimenjenek a kertbe focizni, hanem az, hogy a táblagépek és okostelefonok köré csoportosulva figyeljék, ahogy épp a soronlevő játszik. Az utóbbi időben rengeteg kérdés keringett fejemben ezzel a témakörrel kapcsolatban, így szakdolgozatom témájaként nem is választhattam volna jobbat, mint az alfa generáció vizsgálata. Szekunder kutatást végezve azokat a gyermekeket sorolhatjuk az alfa generációba, akik 2010 után látták meg a napvilágot. Ők az a generáció, akiket Besenyei (2016) „digitális bennszülöttként” említ, hiszen szerves részét képzi életüknek a különböző eszközök, beleszületnek azok használatába. Érdekes perspektívát eredményez, hogy a szülők (kifejezetten az Y, Z generáció) előszeretettel osztanak meg gyermekeikről a világhálón különböző tartalmakat, többnyire képeket, kialakítva egy felhasználói profilt gyermekeik számára (Hercsel, 2015), így Besenyei elnevezése teljesen helyénvalónak tűnik.

A generációra vonatkozóan a legnegatívabbtól a legpozitívabb prognózisok hangoztak el – köztük, hogy a legmagányosabb generáció lesznek, a technológiai elszigeteltség miatt (Schawbel, 2014), keresztül azon, hogy a többi generációhoz képest szüleikkel erősebb lesz a kapcsolatuk és tanácskérés esetén elsődlegesen hozzájuk fordulnak (McCrindle, 2014), egészen a legbizakodóbb jóslatig: ők lesznek azok, akik képesek lesznek a világ nagy problémáira megoldást találni (globális felmelegedés, környezetszennyezés), hiszen ahogy azt a nevük is sugallja, az X,Y és Z generáció után nem kanyarodtunk vissza a kezdetekig, hanem egy új szisztémát kezdve, a görög ábécé betűivel tituláljuk az adott korcsoportot (McCrindle, 2014).

A technológia hatásának egyik legnagyobb veszélye, hogy összemosódik a gyermekkor-felnőttkor határa. Mivel a gyermek általában szülői felügyelet nélkül használja ezeket az eszközöket, kiküszöbölhetetlenné válik, hogy olyan tartalommal találkozzon – akár egy youtube reklám alatt – ami nem a gyermek megfelelő érettségi szintjének való, elősegítve, hogy különféle zavarok alakuljanak ki a fiktív és a valós tartalmak elkülönítésében.

Mikor kapjon a gyermek saját telefont?

Érdekes vizsgálódási pont, amely véleményem szerint nagyon sok családban okoz fejtörést, hogy mikor ideális a gyermek életkora ahhoz, hogy először saját telefont kapjon. Ezenkívül felmerül a kérdés, hogy mik a kiváltó tényezői, milyen szempontok kerülnek előtérbe egy mobiltelefonvásárlás során. Kutatást végeztem 14 szülő bevonásával, akikkel egyesével egy kötetlen, személyes mélyinterjút bonyolítottam le, hozzásegítve az érzések, gondolatok és vélemények szabad megnyilvánulását.

Minta: Mivel prepozíciómat részben a vidék és főváros szeparálására alapoztam, hét fővárosi és hét vidéki anyuka és apuka segített hozzá, hogy megérthessem az okokat, amiért egy alsó tagozatos iskolás gyermek kezében már ott az okostelefon, táblagép.

Eredmények

Kutatásom során kiderült, hogy a legtöbb családban mindkettő eszköz fellelhető (táblagép, mobiltelefon), viszont a budapesti gyermekek körében hétből ötnek már volt saját telefonkészüléke, míg ez a tendencia vidéken inkább a táblagépre vonatkoztatható. Megjegyzem, hogy egyik gyermek sem viszi még az iskolába a mobilkészüléket, feltehetően azért, mert nincsenek egyelőre rászorulva arra, hogy egyedül közlekedjenek és nem szükséges az állandó kapcsolattartás a szülővel. Annak magyarázataként, hogy miért használják a gyermekek ezeket a technológiákat három főbb okot említettek a szülők: felgyorsult a világ és ezáltal a technológiahasználat, amely mindent és mindenkit körülvesz, mellesleg már olyan árkategóriában is, ami nem elérhetetlen. Második okként felmerült, hogy akár szülőtől, akár nagyobb testvér által vagy éppen kortársaknál, ha látják ezeket az okos készülékeket, akkor fogékonyak és vágyakozók lesznek a tabletre, telefonra, és minél hamarabb szeretnének maguknak is egyet. A harmadik a szülői kényelemből adódó, az úgynevezett elektromos babysitter funkció is válaszként szolgált.

Szülői korlátozások

A válaszok alapján kiderült, hogy a legtöbb szülő nagy figyelmet fordít a korlátozásra, mind tartalmi, mind mennyiségi és minőségi értelemben. Habár az a tendencia mutatkozik, hogy Budapesten a szülők ugyan korlátozva, de hétköznap és hétvégén egyaránt odaadják gyermekeiknek a technológiákat, ez vidéken töredékszámban jelentkezik, ott a hétvége a hangsúlyosabb. A legtöbb családban megbeszélés tárgyát képezi a telefon és/vagy tablet használat. Amennyiben megcsinálták a házifeladatot, az otthoni munkákat elvégezték, hamarabb megkapják ezeket az eszközöket, viszont csak a szülő által megadott időkorlátot betartva használhatják. Az egyik családban „míg működik az önkontroll, nem csak „zombulnak” és „kvarcolnak” a képernyő előtt, addig nem korlátozzuk be, hogy hány órát játszhatnak”. Ezt az önkontrollt, a szülő a Microsoft family riport készítő funkciójának segítségével próbálja elérni. Ennek lényege, hogy kimutatja, hogy melyik játékon, mennyit játszott az adott intervallumban a gyermek. Szerinte „ezáltal megtanulják a gyerekek, hogy mi a normális mérték, nem csak a játék vonatkozásában, de az élet számos területén.”

A fent már említett eszközök jutalom és büntető szerepe nagy hatással van a gyerekekre.

Több családban iskolai teljesítményhez van kötve, azaz, ha rossz jegyet visznek haza, akkor nincs aznap tablet vagy telefon. Motiválni is lehet őket, ugyanis, ha megcsinálták a takarítást, elvitték a kutyát sétálni, vagy éppen megoldották a gyakorlófeladatokat, akkor játszhatnak. Egyik apuka ezt az úgynevezett „lazulási időszaknak” hívja, mikor a gyerekek „lazulhatnak az interneten.”

Azt a témakört boncolgatva, hogy a szülők helytállónak tartják-e, hogy gyermekük már rendelkezzen alsó tagozatos kisiskolásként saját mobilkészülékkel nagy arányban kaptam nemleges választ. Ugyanakkor egybehangzóan hangzott el a válasz, hogy akkor tartják szükségesnek, amikor a gyermek már önállóan közlekedik, de akkor sem kell feltétlenül a legnagyobb márkaismertséggel rendelkező mobilkészülék, mert csak egy esetleges veszélyforrást jelent a gyermekre nézve. Ezt az állítást alátámasztva kijelenthető megfigyelés a kapott válaszok alapján, hogy minden gyermek első telefonja örökölt telefon volt a szülő, vagy nagyobb testvér által. Ennek időpontja viszont meglehetősen változik: volt olyan gyermek, aki már öt évesen örökölt, viszont jellemzőbb az, aki csak kilenc vagy tíz évesen kapott először telefont. Tablet esetében javarészt négy-öt évesre tehető ez az időpont, és újonnan vásárolt készülék a tipikus. 

  Legnagyobb a valószínűsége annak, hogy a kölcsönös információátadás és a társadalmi nyomás miatt veszik meg a szülők a telefonokat gyermekeiknek.

„Csak társadalmi okból kifolyólag is megvenném, ha úgy érezném, hogy a gyerekem emiatt hátrányban részesül az osztályában… a saját gyerekkoromban engem kicsúfoltak, és nem akarom, hogy ezt ő is átélje” - osztotta meg egy vidéki szülő saját tapasztalatát.

Mobilkészülék vásárlás előtt a vidéki és a fővárosi szülők is hasonló szempontokat tartanának szem előtt: ár-érték arányban helytálló legyen, legyen márkaismertsége, legyen könnyen kezelhető a felület, valamint a strapabíróság és a hosszú üzemóra sem elhagyható kritérium. Néhány családban feltétel, hogy illeszkedjen a családi kommunikációs eszközök körébe, tehát ha mindenkinek iPhone-ja van, akkor a gyermek sem legyen kivétel ez alól.

 

Korábban már kitértem az eszközkorlátozásra, viszont fontos megemlíteni, hogy a különféle szülői felügyeleti funkciót (Family Link, Norton Family) hiába tartják hasznosnak a szülők, és lennének hajlandóak beruházni ezekre az applikációkra, szoftverekre, valamilyen okból kifolyólag mégsem teszik meg, pedig hozzáteszem jó néhány applikáció ingyenesen letölthető, ilyen például a MamaBear Family Safety, Kids Place vagy a Screen Time Parental Control.

Fontos, hogy a gyermek támogatást érezzen a szülők részéről, ha olyan tartalmat lát, amit nem tud feldolgozni. Ebben az esetben rendkívül fontos, hogy merjen a szülőhöz fordulni és megbeszélni a látott tartalmakat. További szerepkörök, amiket a szülők kiemeltek, hogy meg kell tanítani a gyermeknek, hogy nem mindenkinek vannak ugyanolyan lehetőségei, és nem szabad kicsúfolni bárkit is amiatt, mert vagy nincs neki, vagy rosszabb minőségű van neki, mint a többinek. Ez az otthonról vitt értékrend, amit az iskolának is befolyásolni szükséges, hogy ne alakulhasson ki gúnyolódás osztályon belül. A telefon ésszerű használata és a világgal kapcsolatos (vannak rosszindulatú emberek, rossz dolgok) felvilágosítás a szülők szerint az ő felelősségkörükbe tartozik.

A tartalomkorlátozás mellett, más szerepkörök is megjelentek, amire egy tudatos szülő figyel. Fontos, hogy ne az internet és a különféle technológiai eszközök jelentsék a gyermekek számára az egyedüli kikapcsolódási lehetőséget, a szülők próbálnak programokat kitalálni, amivel kicsábíthatják a gyerekeket a négy fal közül.

 

„Írni, olvasni nem tud, de már profi módon kezeli a Smart TV-t” – cinikusan nevetve mesélte az egyik apuka.

Ez a jelenség számtalan gyermek esetében helytálló, valamint jól alátámasztja állításomat, miszerint az alfa generáció életében már szerves részekét jelenik meg a technológia. A kutatás témájának fontossága, aktualitása az általam elkészített interjúk segítségével azt is bebizonyította, várakozásaimnak megfelelően, hogy a különböző technológiai eszközök a szülők sorsát nagyban megnehezítik.

Fellelhető az „eszemre vagy a szívemre hallgassak” mérlegelés, ugyanis nehéz döntés előtt állnak, amikor gyermekük azzal a kéréssel fordul feléjük, hogy szeretnének ők is a tableten vagy telefonon játszani, mesét nézni.  Ezek a kérdéskörök mindenhol ugyanolyan dilemma tárgyát képzik a szülő számára, nem lehet általánosítani, hogy csak vidéken, vagy csak Budapesten van jelen. Minden családban ennek az ideje, módja másként jön el, de az kijelenthető, hogy mindenhol bekövetkezik ez a történés és a szülő felelőssége, hogy végiggondolva tegye meg az első lépéseket gyermeke és a technológia kapcsolatának kialakulásában.

Véleményem szerint megtiltani, kizárni a gyermekek életéből ezeket az eszközöket lehetetlen, nem is célszerű, ugyanis az csak az izolációt váltja ki a gyermeknél.  Hátrányban részesül, ha nem tudja, hogy mi az a Minecraft, vagy nem ismeri a különböző mesehősöket, viszont amit a szülő tenni tud és tennie is kell, hogy hatást gyakorol ezeknek a technológiai eszközöknek az időbeli, minőségi és mennyiségi korlátozására.

 

Szerző: Lóczi Zsuzsanna

Témavezető: Bernschütz Mária, Phd. BME MVT 

 

 

Irodalomjegyzék:

  • Besenyei Lajos (2016): A munkaerőpiac generációs struktúrájának alakulása a XXI. század első fe-lében. In: Tóth, Attiláné - S. Gubik, Andrea (2016): Magyarország 2025-ben és kitekintés 2050-re Tanulmánykötet Nováky Erzsébet 70. születésnapjára. Arisztotelész Kiadó, Budapest.
  • Hercsel, A. (2015): Ez a "szupermost" generáció ideje, de már készülnek az alfák http://hvg.hu/plazs/20151022_alfak_generaciok

Letöltve: 2018.04.23.

  • McCrindle, M. (2014): Generation Alpha Is Coming And It Will Change The World Forever

http://www.businessinsider.com/generation-alpha-2014-7

Letöltve: 2018.04.23.

  • Schawbel, D. (2014): 5 Predictions For Generation Alpha

http://danschawbel.com/blog/5-predictions-for-generation-alpha/

Letöltve: 2018.04.23.

 

 

 

 


Szólj hozzá