Félreértések helyett keretek
Nincs olyan hét, hogy ne tanulnék valamit a Z generációról, és magamról. A reakcióinkat mi választjuk meg. Választhatunk a jól bevált ismerős értékeink alapján, de megpróbálhatunk más nézőpontból ránézni a helyzetre. És értékelni ezeket az új helyzeteket.
Folyamatosan kiléptetnek a fiatalok a saját jó kis komfortzónámból. Félévente kb. 500 hallgatóval állok kapcsolatban, tehát annyian üzenhetnek, megjelenhetnek óráimon stb.
A velük való kommunikáció tart engem edzésben, folyamatosan bele-bele nyirbálva a komfortzónámba, de jó, mert más ezért sokat fizet egy coachnak, egy segítőnek, én meg ezért kapok fizetést.
Keretek
Neveléstanban és pszichológiában sokat foglalkoznak a keretek megadásával. Szülőként adjuk meg előre, mit lehet és mit nem a gyermeknek. Vegyük elő ezt a szülői stílusunkat amikor egy Z generációssal próbálunk kommunikálni. Több példát is hozok, pro és kontra, hogy miképp rontottuk el, és miképp alkalmaztuk jól a kereteket.
A kiindulópont az, hogy ŐK nem MI. Teljesen más szocializációval rendelkeznek, már egy külső eszköz határozza meg életüket. Gyermekkorukban már simán kütyüt használtak, unokaöcsém, aki most 21 éves 8 hónaposan emlékszem az volt az első szavai egyike, hogy mobil. Épp akkor érkeztem meg hozzájuk kiskezét felém nyújtotta: mobil és fogásra csukta kezét, jelezve, hogy izibe adjam neki oda! Arra is jól emlékszem, hogy az ő első mobilja, már korszerűbb volt, mint az én akkori telefonom, mert ő arra jobban ügyelt, hogy menő legyen, én meg praktikus voltam inkább.
Nos, azt gondoljuk egyszerűen, hogy ez egy tárgy , ahogy a mi életünkben, de nem. A hálózattal megkapták, az azonnaliságot, a mellérendelés érzését, mindenki egy szinten van velük, és a tudatosságot, vagy öntudatot �
Térjünk vissza a keretekhez!
A Z -t megelőző generációk esetében a poroszos szocializáció, és poroszos iskolák betörték a diákokat, tudták hol a helyük, IMPLICIT érezték, hol, meddig mehetnek el.
Úgy vélem ez hiányzik most, ez az IMPLICIT tudás. Ezt pedig keretekkel tudjuk biztosítani a Z generáció számára. Ha nincs meg ez a tudás, vagy szabály, akkor tegyük érthetővé nyilvánossá.
Órai szeminárium felelés
Még két évvel ezelőtt esett meg velem az, hogy egy szemináriumi csoportos beszámolói óra közepén egy lefelelt csoport felállt és öltözködni kezdett, közben ment a másik csoport felelete. Kérdeztem, hova indulnak? -Tanárnő, mi már elmondtunk, amit kellett, de tanulnunk kellene egy másik vizsgára. Kimennénk. Elengedtem őket, mert NEM volt azelőtt KIMONDVA, hogy ha lefeleltek is, hallgassák meg az évfolyamtársukat. Ez TACIT tudás, nem kimondott. Erről újra beszélni kell.
Online oktatás
Az online oktatás katasztrófa volt, mind oktatónak, mind hallgatónak (biztos vannak eltérő nézetek). Egyszerűen egy személytelen közbülső rendszerre teams-re, vagy moodle-re, vagy más online platformra szállt az oktatás. Két féléven keresztül törtem le oktatói önbecsülésemet azzal, hogy az üres ppt-re mondtam az anyagot, mert vagy rádión hallgattak, vagy bekapcsolódtak ugyan, de némára tettek. Emberi arcot 2 félévig nem láttam. Utána elkezdtem foglalkozni azzal, hogyan lehetne visszahozni az emberiességet az online oktatásba, azzal, hogy bekapcsoltattam velük a kamerát. A kommunikációban pedig úgy, hogy KERETEKET alkottam, amit publikussá tettem a fiatalok számára, hogy ebben a félévben kamerával lépünk be az órára. Megértették.
Online felvételi
Ismét tacit tudást hiányát értünk tetten, amikor kollégámmal mester felvételit tartottunk, és a jelentkező fiatal, a munkaidejében jelentkezett be. Ez nem is lett volna gond, hanem, mivel rendezvényszervező, ezért az AUTÓJÁBÓL felvételizett, kabátban. Volt számunkra 2-3 mp döbbenet. Megint tanultam, ha nem adod meg KERETBEN, hogy az minősül felvételinek, ha nyugodt környezetben, stabil internetkapcsolattal jelentkezik be a felvételiző (mert ugye a telefonjáról háromszor is kiléptette a rendszer). [A fiatalember jól vizsgázott egyébként.]
Tisztelet vagy tisztaság?
Minden félévben több tucat hallgató ír nálam szakdolgozatot. Így a találkozók előtt rengeteg emailt kapok egyszerre sok-sok kérdéssel is együtt, tudjátok: Tisztelt Tanárnő, stb stb. És kb 400 oldalt. De mivel aznap van a meeting, így a levelekre nem válaszolok, hisz este felteheti.
Mi történik a BSC fiatal Z generációsok fejében?
Ha a tanárnő úgysem válaszol az emailemre, akkor talán nem is kell semmi felvezető szöveg. Minek?
A fiatal BSC hallgatók egyharmada az utóbbi meetingre csak a csatolmányt dobta át, időben.
Hogyan reagálhatsz?
1, felháborodsz, semmi tisztelet, semmi címzés, csak úgy átküldi?
2, vagy belátod, hogy ha az ő kér(d)ésének nem teszel eleget, akkor tiszta ügy, mit terheljük a felületet
3, beszélhetsz erről a jelenségről
4, válaszolsz legközelebb az emailre, legalább megköszönöd
Nagyon banálisnak tűnik mindez, de ahogy te reagálsz, ő úgy reagál. Partnerek vagytok az ő szemében. Szerintem tiszta, ami történt, én nem vettem a fáradtságot, hogy válaszoljak, tőlem függ, most mit teszek. De elgondolkodtató a folyamat. Mit tekintünk tiszteletlenségnek, ami talán nem az, és mit tekintünk tisztának, tehát amit adsz, azt kapsz. Ez a tanítás ebben.
Konklúzió
Ezek csak kiragadott példák voltak, jó pár plusz komfortzóna kilépést tudnék felsorolni, de kollégáim is. A lényeg, hogy amit mi TACITnak, vagy IMPLICIT ismeretnek gondolunk, az NEM az. Kezdjünk el újra KERETEKet alkotni, akkor, amikor valami fontos történik a vállalat folyamatában, mert NEM mindenki érti ugyanazt alatta.
Klasszikus eset: ha kivenne egy fiatal egy napot szerinted melyik platformon és hogyan jelezné?
1, telefonhívással
2, emailben
3, messengeren
És most nézzük meg, mi mit tartunk magunkra vonatkozóan elfogadottnak, melyik formát?
A fiatalok legszívesebben, instant messagesen, messengeren jelentenék, hogy nem mennek be dolgozni.
Ha te inkább telefonhívással fogadnád el a hiányzást, akkor az idősebb korosztályba tartozol, ha emailben, akkor Y generáció, ha neked elég messenger is akkor Z illetve Y generáció.
Érdemes elgondolkodni ezen a banális különbségen is. És azon, hogy mekkora fájdalmat, vesződséget, bosszúságot jelent az neked, ha nem egyeznek ezek a csatornák?
Érdemes a nagyközönségnek tanulnia abból, amit mi oktatók átélünk, átadnunk. Mert ŐK tömegesével mennek majd át a munkaerőpiacra, ha átmennek. Most számos fiatal számolt be nekem arról, hogy olyan hierarchizált rendszerben találta magát, ahol nem szépen beszéltek vele, és ő köszöni szépen, nem megy vissza. A mesterfelvételin az interjúk 70%-ban azért jönnek mesterre, hogy saját vállalkozásuk legyen. Inkább saját maguk urai lesznek, és ezt már jóval korábban jövőkutatók elmondták nekünk. Átalakul a munkaerőpiac, mert átalakult a GENERÁCIÓ. Más az IMPLICIT elvárásuk, és tudásuk, mint az előző generációknak. És ebben tényleg különböznek.
Szerző: dr. Bernschütz Mária, generációkutató, BME adjunktus
Szólj hozzá
