2018. okt 24.

Te megosztanád? Ami az enyém, az a tiéd?

írta: Bernschütz

Mi motivál bárkit javainak a másokkal való megosztására? Fontosabbá válik a hozzáférés a tulajdonlásnál? Kik és mit osztanak meg? És miért? Milyen emberi motiváció van a share economy mögött?

Ezekre a kérdésekre kereste a választ Sterbinszky Gábor, a többlépcsős kutatásában.

[Az olvasási idő: 10 perc ]

Az együttműködő -közösségi- fogyasztás a 2000-es évek közepén kezdett egy új üzleti struktúraként feltűnni. Egyfajta válaszkeresés volt azokra a problémákra, amelyek a közösségi technológiák, és a növekvő népesedés miatt alakultak ki. Mára az élet számos problémájára kínál megoldást, elég a telekocsi rendszerekre, a Rukkola könyvmegosztóra, vagy a MOL Bubi közbiciklikre gondolni. A fogalom a köztudatba Botsman és Rogers világsikerű könyve, az „Ami az enyém, az a tiéd: A közösségi fogyasztás szárnyalása” megjelenése után került be, és láthatóan bent is maradt. A TIMES már beválasztotta a közé a 10 eszme közé is, melyek a magazin szerint a legjelentősebb változást fogják hozni a világban.

Mi is a SHARING?

„Gazdasági javak és szolgáltatások elosztása a kapott ellenérték figyelmen kívül hagyásával, mely legalább annyira emocionális, mint racionális.” Fine (1980)

Mivel ez egy meglehetősen új felfogás, keretei egyenlőre pontosabb kidolgozásra várnak. A sok fogalom meghatározás közül, a kutatásban ezt használjuk; a sharing economy-t alkalmazó vállalat:

kihasználatlan erőforrások megosztására specializálódik;
rendelkezik weboldallal, applikációval;
személyek között szerveződik;
a közösség tagjai nyilvánosan értékelhetik egymást.

A közösségi gazdaság rendszerei Forrás: Botsman és Rodgers (2010) alapján saját szerkesztés

A kutatási módszertan

Kutatásunkban igyekeztünk elszakadni a bevett eljárásoktól, és valami igazán új szemszögből megvizsgálni kapott adatainkat.

„ A kérdőív úgy lett kialakítva, hogy a kérdések megfeleljenek a regresszió, valamint a faktorelemzés követelményeinek...” és a témával szemben felállított hipotéziseinket is megfelelően tudjuk tesztelni. Ezeket már a kutatás kezdetekor megalkottuk. Az első körben szűrőkérdéseket állítottunk fel, majd csoportokba bontás (klaszterelemzés) folyamata következett. Az eredményekhez kapcsolódva végeztük el a regresszióelemzést, majd megvizsgáltuk, mely feltevéseink voltak igazak, és melyek nem állták ki a társadalom próbáját.

A kutatási kérdések

Kutatási kérdéseinkkel fókuszában természetesen az állt, hogy miért választják a fogyasztók a megosztásos gazdaságot?

Mi motivációjuk gyökere, és miért vannak átfedések attitűdjeik között?

Számít az emberek nettó jövedelme, ha erről a megosztásról van szó?

A szűrőkérdéseket négy csoportba osztottuk, melyek közül az elsőben igyekeztünk kivonni azokat kitöltőket, akik még nem használtak megosztásra épülő szolgáltatást; így csak a mintát rontanák. A második csoportba megosztáshoz való hozzáállás vizsgáltuk, a harmadikban a demográfiai kérdések kerültek elő. A negyedik csoportban vizsgáltuk a legfontosabb részt, mégpedig a fogyasztói attitűdöket.

A minta bemutatása

A felhasznált mintánkban, a nők jelentősen felülreprezentáltak, 123 fővel képviselik magukat szemben a férfiak 78-as számával szemben. Az iskolai végzettség tekintetében a kitöltők negyede Bsc, harmada Msc fokozattal rendelkezik, ezeket követi a szakközépiskolai (14.4%), és a gimnáziumi végzettség (7%).

A kutatás első lépcsőfoka, a szűrőkérdések

A kutatás ezen fázisa természetesen kérdőívezés útján történt. Az eredményeket tekintve, a legismertebb vállalkozások a szállás-, valamint az autó és bicikli megosztáshoz kötődnek. A kipróbálási arány tekintetében - nem meglepően - az Oszkár telekocsi végzett elsőként, a válaszadók 45%-a már használta a szolgáltatást. Érdekes, hogy a Bubi közbringa - rendszert, mely a kitöltők háromnegyede (74,1%) számára volt ismerős, válaszadók csupán harmada próbálta ki.

A szűrőkérdéseket követően azt vizsgáltuk meg, melyek azok a használati tárgyak, melyeket a válaszadók szívesen megosztanának másokkal, már amennyiben lehetőségük adódik rá. A használati tárgyak közül a legtöbben (59.7%) könyvet osztanának meg másokkal, melyre Rukkola könycserélde kiváló lehetőségek biztosít.

„...Ezt követi a fúrógép vagy egyéb szerszám (42.3%), valamint a bőrönd (34,8%), melyekre azonban tudomásom szerint még nincs magyarországi példa, így ezek mögött akár piaci lehetőség is rejlik”. De a válaszadók ötöde egyáltalán nem élne abszolút az ilyen lehetőségekkel.

A közösségi gazdaság használóinak csoportjai

A minta bemutatását követően különböző megosztásra épülő szolgáltatások iránti attitűdöt, valamint a részvételi szándékot vizsgáltuk. Ennek első lépéseként faktoranalízist (A faktoranalízis a megfigyelt változók számának „csökkentésére” használatos. A változók számát a csökkenteni úgy kívánjuk, hogy a műveletvégzés a lehető legkevesebb információveszteséggel járjon, vagyis a transzformált sokaságról az eredeti sokaságéval azonos következtetéseket lehessen levonni. Az eljárás arra is felvilágosítást ad, hogy mely változók a fontos, illetve kevésbé fontos (elhagyható) változók a vizsgált jelenségre vonatkozóan.) végeztünk, mely segítségével tehát 4 mesterséges változót állítottunk elő:

faktor: Megosztási hajlandóság
faktor: Altruizmus
faktor: Kényelem, szkepticizmus
faktor: Vállalkozási hajlam és jövedelemszerzés

A faktorok csökkentik a változók számát, és általuk különböző csoportokat, klasztereket tudtunk felrajzolni. Azt lehet megnézni, hogy ezen csökkentett változókkal, milyen alcsoportokat lehet a mintán belül megkülönböztetni. Tehát az adott kutatásban résztvevőket miképp lehetne share economy témával kapcsolatosan különböző attitűdökkel rendelkező kisebb alcsoportokba bontani. Az elemzésbe a mintánk 191 esetét vontuk be.

Az első klasztert, melybe a legtöbb, 69 válaszadó került, „passzív megosztók”-nak neveztük el. Átlagon felüli megosztási hajlandósággal rendelkeznek, ámbár vállalkozási hajlam nem hajtja őket. Valószínűleg nem kifejezetten élvezetes számukra ez a tevékenység, egyszerűen csak a modern és tudatos életvitelükből adódóan vesznek részt megosztásra épülő szolgáltatásokban.
A második klaszter a „kényelmes bizalmatlanok” nevet kapta, melyet 46 fő képvisel. Magasan átlag alatti a megosztási hajlandóságuk. Tárgyaik másokkal való megosztását egy kockázatos dolognak tartják.A bérlés, a kölcsön, vagy a közös használat helyett előnyben részesítik saját dolgaikat használni. Az összes klaszter közül náluk jelenik meg legerősebben a kényelem fontossága.
A 39 fővel a „megosztásból üzletet csinálók”, jóval átlagon felüli vállalkozási hajlam jellemző rájuk, tárgyaik megosztásában elsősorban a jövedelemszerzés lehetőségét látják. Többnyire közülük kerülnek ki azok, akik megosztásra kínálják fel egyes használati tárgyaikat.
Az utolsó klasztert az „élménykeresők” csoportja alkotja, melybe 37 válaszadó került. Legjellemzőbb ismertetőjegyük az altruizmus, vagyontárgyaik másokkal való megosztását élvezetesnek tartják. Nem fontos számukra a kényelem. Ez a csoport valószínűsíthetően inkább igénybe veszi a mások által kínált megosztó szolgáltatásokat, és kevésbé osztja meg saját vagyontárgyait.

A kutatási modell

A regresszióelemzés eredménye

A statisztikában a regressziószámítás vagy regresszióanalízis során két vagy több véletlen változó között fennálló kapcsolatot modellezzük. A használt becslőfüggvény mélyebb összefüggésekre is rámutatott. A kialakított hat függő változó (lásd buborékok az alábbi ábrában, Termékválaszték, Megosztás öröme stb.) közül több egymással pozitívan korrelál, pozitívan hat a másikra.

A kockázat és a függetlenség erős, pozitív korrelációt mutat. Tehát, ha valaki a megosztást kockázatosnak tartja, fontosabb számára, hogy kölcsönzés helyett saját dolgait használhassa.

A takarékosság, valamint a termékválaszték között szintén erős, pozitív korrelációt van. Ebből következően az a meggyőződés, hogy a megosztás által termékek széles választékához férhetünk hozzá, erősíti a takarékosság szem előtt tartását is.

A takarékosság és a megosztás öröme között is erős, pozitív korreláció fedezhető fel. Élvezetes számunkra, ha tárgyainak megosztásával takarékosabban élhetünk.

A jövedelemszerzés, valamint a termékválaszték között közepesen erős a kapcsolat. Eszerint, ha például látjuk, hogy milyen sokan használják a telekocsi szolgáltatásokat Magyarországon, kedved kaphatunk, hogy mi is megosszuk autónkat másokkal, mi is álljunk be mások sofőrének, mert jó üzlet.

A megosztás öröme, valamint a termékválaszték között szintén közepesen erős a korreláció. Élvezetesebbé teszi számunkra a tevékenységet, ha az adott megosztó szolgáltatáson keresztül sokféle termékhez hozzájuthatunk. Az AirBnB akkor vált a hotelek, és egyéb szálláshelyek valódi versenytársává, amikor már elegendő választékkel rendelkezett ahhoz, hogy a felhasználók igényeit kielégítse.

Összefoglaló

A sharing economy egyrészt technológia indíttatású, láthattuk, hogy egy applikációval mindenképp kell a cégnek rendelkeznie, ha szeretne megosztani termékét, szolgáltatását, de kell a kritikus tömeg is, aki szeretne megosztani valamijét, vagy szeretne részt venni ilyen termékélményben, termékmegosztásban. . Azonban az sem mindegy kikből áll a kritikus tömeg, itt éppen négyféle csoportot azonosítottunk, amelyből két csoport tagjai is (passzív és kényelmes) nehezen mozgathatóak.

Ez inkább attitűd kérdés, de ha még pontosabbak szeretnénk lenni, generációkérdés is. Az Y, Z generáció tagjai attitűd alapján nyitottabbak az ilyen megoldásokra, mint az idősebbek. Tehát motivált szereplőket kell toborozni, regisztráltakat, ahhoz, hogy működjön folyamatosan a sharing cég, emellett nyilvános értékelés alá tartoznak az egyének, névvel, képpel, profillal kell rendelkezni a regisztráltnak, ami szintén nyitottságot feltételez, ami elsősorban a fiatalabb generációktól remélheti a sharing cég. Így visszatértünk oda ahová elindultunk, kinek megosztható, kinek szól a közösségi gazdaságtan?