Folyton a közlegelők problematikája jut eszembe, amikor az otthonmaradás értelmezésének új formáit látom. Az önérdek és a közérdek találkozása ez a tétel.  A közlegelők tragédiája a közjó és az önérdek konfliktusát mutatja be, amely az önzés szabadsága esetén egy társadalmi csapda. E jelenség a nevét Garrett Hardin cikkéről kapta.

[Az olvasás idő: 7 perc].

"Az említett cikkben egy angol közlegelő szerepel példaként, amely tíz tehenet tud eltartani, és így mindegyik tehén tíz liter tejet ad. A legelőn kiinduláskor 10 gazda tart fejenként egy tehenet. Az egyik gazda egyszer csak gondol egyet, és kihajt még egy tehenet a legelőre. Ekkor egy-egy tehénnek már kevesebb fű jut, ezért mindegyik 10 helyett csupán 9 liter tejet ad naponta – de az a gazda, amelyik két tehenet legeltet, 10 helyett 18 liter tejhez jut. Ezt idővel észreveszi egy másik gazda, és az is kihajt még egy tehenet a legelőre. Ekkor már az elégtelen táplálék miatt minden tehén csak 8 liter tejet ad, de akinek két tehene van, annak 16 liter teje lesz. Végül, amikor már nyolc gazda tart két tehenet, a kéttehenes gazdák csak négy liter tejet kapnak az eredeti tízhez képest.

A közlegelő mint erőforrás addig működik optimálisan, amíg minden felhasználó betartja a közös megegyezéssel megállapított szabályokat. Azonban egy szabályokat betartó szereplő számára bármely időpontban nyereségesebb a „dezertálás”, mint a szabályok betartása – miközben a szabályokat betartó többi szereplő számára egyénenként csak mérsékelten romlik a helyzet. Végső soron a szereplők azáltal, hogy a közvetlen érdekeiknek megfelelően cselekednek, saját maguknak ártanak.

Mint a példa mutatja, az önzés mohó algoritmusa a teljes populációt a katasztrófa felé sodorhatja. Evolúciós előnyben van tehát egy közösség, ha létezik benne az önzetlenség fogalma. Egy kis önző csoport azonban mindig jól jár, ha sikerül megakadályoznia, hogy a többség is kövesse a példáját" (F: wikipedia.hu).

És miért is foglalkoztat eme tragédia, egy másik tragédia kellős közepén?

Nem a vírussal van a gond, nem is a számokkal. Az emberi reakciókkal. Az otthonmaradás problematikájával. Az otthonmaradás nem jelenti azt, hogy megállok beszélni a szomszéddal, vagy csak leugrok egy hamburgerért, vagy elmegyek sétálni a haverommal, vagy átugrom a páromhoz, vagy most pont lett idő a közös edzéshez, vagy csak leengedem a gyerekeket játszani a térre a többiekkel, és különben is itt vannak az ünnepek összejön a család??

NEM!

A lényeg, hogy több háztartás lakói NE keveredjenek. Hogy hetente egy háztartásból csak egyszer vásároljanak be.

Azt érzem, hogy úgy viselkednek a magyarok, mint a fent említett gazdák, csak leviszek még egy tehénnel többet, hm, úgy sem lehet ebből baj, meg sem látják. De azért vizsgáljuk a többi gazdát, mit csinál… És így lassan megtelt a közlegelő helyett a velencei korzó, majd bejelentették, hogy Fejér megye a második legfertőződöttebb lett.

A bizonytalanság, a tehetetlenség a fokozott veszélyérzet az önzést hívja elő bennünk. Egyrészt a félelmünk szintjét növeli, és állandó különös stresszfaktorként lép elő a vírusmumus, másrészt, ezzel teljesen ellentételesen felhangosodhat a ”ki ha én nem” hozzáállás, a majd én megmutatom, meg majd velem nem történhet semmi. 

És a gazda, és a tehén is fütyül rá. Szemet hunyunk a fogyasztásunk önszabályozására. 

Most lehullik mindenkiről az az álarc, amit szépen felfeszített hosszú idők óta az arcára. Ugyanígy a cégekről is. A cégvezetők döntései komoly visszhangot jelentenek majd később, mert elcsúszás ott is van. Mert emberek, mert GAZDÁK. A most mutasd meg játék mindenkiről szól. Anyagi, és érzelmi veszteség globális, KÖZös. A tőkeerős országok gazdasága, erőfölénye enyhül. Ősi had-, illetve stratégiai szempontok,  emelkednek ki.  Az állampolgároknak, meg csak annyi dolguk lenne, hogy MARADJANAK OTTHON.

Az idősebb generációk (veteránok (1946 előtt születtek), még a Ratkó- korszak születtei is (1946-1964) nehezen. Mentálisan is kihívás felfogniuk, hogy nincs kimenetel, nincs séta. Azok, akik háborút, ’56-t megélték és átélték, azt fontolgatják, nekik már mi árthat? Ugye azt mondjuk, hogy kapcsoljunk telekommunikációs eszközökre. De azt gondolom, hogy vannak olyan idősek, akik csak SZEMÉLYESSÉGben gondolkodnak, őket a telefonhívás, a videóbeszélgetés egyszerűen nem nyugtatja meg. Egész életükben személyes -interperszonális- kommunikációt folytattak, benne van rutinjukban, ők azok, akik bekopogtatnak és szólnak, és utánajárnak, és felkeresnek három piacot is a legjobb áruért. Idősek ahhoz, hogy új hobbijuk legyen, új napi rutinjuk. Kihívás megtalálni azokat az érveket, amelyek meggyőzik őket. Értsük meg az időseket, egyszerűen több évtized rutinját, amelyben annyi veszteség és monotonitás volt, kihívás átformálni, legyünk velük türelmesek. 

 X generáció (1965-1979 közt születtek)

Rájuk szakadt a munka, a háztartás, a lakás, a gyermekek taníttatása, esetenként a helyettük való vizsgázás. És a FÉLELEM. Eddig is azt gondoltam, hogy ők a legleterheltebbek általánosságban, de most az otthonmaradás időszakában ezen felül még sok minden rájuk hárul, azon túl, hogy DOLGOZNAK. A DÖNTÉSek is. Dönteni arról, hogy a gyerek elmehessen a barátnőjéhez, vagy kimehessen haverokkal találkozni, vagy úgyis húsvét lesz összehívja-e a családot. Kis döntésnek tűnik, de ÓRIÁSI mentális, illetve lelki súly követi. És ugye, hogyan DÖNT? Kiáll-e magáért, kiáll-e a családja egészségéért? Kiáll-e az ország egészségéért? Kiáll-e a KÖZért?

 Y generáció (1980-1995 közt születtek)

Lelkileg őket is megterheli ezen időszak, mert ők úgy érzik nem karanténban, hanem KALITKÁBAN élnek. Megfosztották őket a saját szabadságuktól, a gymtől, a partiktól, a kiülős helyektől, még a randiktól is. Aki minden nap más venne fel, mást enne, és folyamatosan tapasztalatokat gyűjtene, annak most kihívás azzal szembesülnie, hogy a hét minden napján ugyanabban az otthonkában sziporkázhat, és heti egyszer menjen el vásárolni, és akkor csak azt eszi, ami van.

 Z generáció (1996- 2010 között születtek)

Hiányolom a KERETEKet. Hormonok ide, hormonok oda, félvállról veszik az egész hajcihőt. Interneten oktatják őket, legális egész nap online lenni. Azt mondják, hogy mi ez az egész? Miért érint ez engem, HOL érint ez engem? 

Tegnap esti buli. Ismerősöm fotózta ezt ma reggel.

Alfa generáció (2010 óta születtek)

Ők imádnak a neten lógni, videójátékozni, meg anyát lehet ugrasztani matek témazárót íratni. Könnyebb őket otthonmaradásra bírni, bár a digitális világban töltött idejük szinte megháromszorozódott. Olyan helyekre kell beregisztrálniuk, amelyhez még túl fiatalok, de a szülők szemet hunynak a magasztosabb cél érdekében. Ők azok, akik a digitális eszközök és szoftverek használatára épp most tanítják meg a tanáraikat, vagy a szüleiket.

Természetesen minden generációban vannak kivételek.

Mit lehetne tenni?

 Azon túl, hogy MARADJ OTTHON!

 Pénzügyi támogatás

Aki megteheti többféle szervezetnek tud most anyagi támaszt nyújtani a nehéz időkben. A szolgáltatások közül az emberről- emberre való szolgáltatási formák estek először áldozatul. De számos lehetőség van, ha adományozni szeretne valaki. (Sőt, lassan itt a 1% felajánlási időszak is!). 

Digitális önszabályozás – ha már túl sok a net

Több applikáció létezik arra, hogy figyeljünk arra, mit csinálunk a neten, StayFree applikációt használom, ami mutatja, mivel mennyi időt töltök. Vannak olyan böngésző beállítások, amelyek meg a fókuszálásban segítenek, hogy tudj csak azon az oldalon maradni, amelyet beállítottál.

Fejleszd magad!

Rengeteg idő adódhat arra, hogy online vagy offline forrásokból merítve fejleszd magad. Önismeretedet, nyelvtudásodat, rég elfelejtett hobbit lehet elővenni újra.

Tevékenység – aktív támogatás

Ha már nem bírjuk az otthonülést, lehet ÖNKÉNTESnek jelentkezni, majdnem minden városban, kerületben keresnek önkénteseket. Habár volt olyan szülő, aki haverjaihoz elengedte a gyermekét, de önkéntesnek már nem, hiszen az felelőtlenség. A szomszédos időseket lehet támogatni, sőt menhelyeket is. Találd fel magad, tegyél jót, ésszel!

Egymás segítése - online

Mentális és lelki segítség nyújtás online. Sokan egyedül vannak, sokunk anyagi és érzelmi veszteséget él át. Egy hívás, egy üzenet, egy Mizu? Minden rendben? sokat jelent.

 #maradjotthon #nekeverdahaztartasokat

Szerző: Bernschütz Mária