„nem zavar az okosóra, ha nem veszem fel”
Mondta az egyik hallgatóm, arra a kérdésre, hogy mi a tapasztalatuk az okosórával kapcsolatosan. 16 főnek volt az adott évfolyamban okosórája, de állandóan egyik sem viseli. Kutatóként látom, milyen változás megy végbe a fiatalok idegrendszerében, azóta, hogy a kütyük a mindennapjaik része. És a pandémia csak nehezítette a helyzetet…
Fotó: pexels.com
Veszek majd én neked okosórát lánccal…
Mari mosolyogj! – és máris lefotózott a 9 éves kislány az okosórájával. -Nézd rózsaszín, a kedvenc színem. – folytatja, és futott tovább. Nem láthatta a lefagyott arcomat. Elgondolkodtam, kérdezősködtem, tudományos kutatásokat bújtam, hogy választ adjak erre a kérdésre: de miért?
Már korábban is írtam, hogy az internet világa számunkra, olyan, mint a béka és a víz esete. Ha forró vízbe tennénk a békát kiugrana, de ha hideg vízbe tesszük és alágyújtunk jó eséllyel benn marad. Így vagyunk mi is az internettel, folyamatosan melegszik körülöttünk a helyzet. Nem tudjuk még mi lesz a vége az internet behálózásának, és mivel nincs erre semmiféle mintánk, így módszerünk sincs. Sőt!
Egy korábbi tudományos kutatásból:
„hiányoznak az okosórával kapcsolatos felhasználói kutatások” (Jeong et al, 2017),
akkor most mi mit tegyünk itt a lábosban, mikor fő a víz? Nincsenek eredmények, nincsen elegendő kutatás. Rákerestem tudományos kutatásokra az okosórával kapcsolatban, hogy miképp hat az idegrendszerre, de kifejezetten okosórára nincs. Mintha minta nélkül várnánk mi lesz ennek a vége, de közben a gyermek karján ott a zizegő eszköz. A norvég szülőket pedig videóval informálják, hogy mennyire feltörhetőek, és legyenek óvatosak a használatukkal.
Egy idei Európai Uniós kutatás eredményeiből az tükröződik, hogy a társaságot is a kütyü jelenti. Ez eddig is így volt a digitális bennszülötteknél, de ez valamiképp elfogadott is lett a szülői házban az utóbbi egy évben, a digitális eszközök szabályozása hígult. Ha nincs is akkora szülői kontroll, sok fiatal, teljesen elveszik a hálón, 5 perc pihenés helyett, 2 órákat töltenek tiktokon. Ebben a kutatási összefoglalóban arról olvashatunk, hogy egyre több pszichológushoz netfüggőséggel fordulnak a szülők, viszik a gyermekeiket. Nemcsak az idő számít hanem, hogy mivel tölti az idejét ott, és hogy miért. A videójátékot egyenesen digitális antidepresszánsnak használják a fiatalok (euronews.hu, 2021).
De az, hogy egy gyerek monitor előtt tölti az idejét, amire panaszkodnak a szülők, az sajnos a szülők felelőssége. Erre jutottak Konok et. al kutatásaiban is. Óvodáskorúakat vizsgáltak, és nemcsak azt bizonyították be, hogy a kognitív folyamataikra hat a kütyü, de a szülői felelősségre is kitértek.
"A szülőknek – a kütyükkel kapcsolatos példamutatáson túl – abban is fontos szerepük van, hogy milyen mértékben vannak jelen, amikor a gyermekük kütyüzik. A szülői felügyelet egyrészt – többnyire – szavatolja azt, hogy a gyerek a korának megfelelő tartalmakkal találkozzon, másrészt a beszélgetés a játékról vagy meséről segít feldolgozni a látott/átélt dolgokat, illetve az élmények megosztása a kapcsolatot is erősítheti (mipszi.hu)." De hogyan jelenik meg a szülői felügyelet, akkor, amikor a kütyü már a karján van?
Az egyik mechanizmus, amelyen keresztül az érintőképernyős eszközök károsan hathatnak a kognitív funkciókra, köztük a figyelemre és a végrehajtó funkcióra, az a fejlődő agy túlingerlése (Christakis , 2009 in Konok et.al, 2020).
Számomra az már a túlingerlés definíciója, hogy a bőrödön van valami, ami jelez, pittyeg stb., vagy amin keresztül tudsz jelezni, fotót készíteni továbbítani.
Nincs mintánk, nem ismerjük a hosszútávú hatását az óvodáskori, tini vagy a fiatalkori kütyühasználatnak. Rövidtávon mit tudunk: függőséget (bebizonyították), alvászavart, pszichológiai sérüléseket (szorongás, stressz) okoz, sőt bullying miatt már bűntetőtörvénykönyvi eseteket is. Mivel nem tudjuk mi lesz a hosszútávú hatása, a rövidtávú hatás meg negatív, – miért akarunk a gyerekeinknek rosszat?
Természetesen az interneten van építő, meg leépítő jellegű tartalom is. De az az érték, amely alapján dönt a fiatal, hogy mi építő, és mi nem, azt a szülők adják át.
Javaslom a szülőknek, hogy minden kütyüt próbáljanak ki magukon és ne dőljenek be a marketing szövegnek! Sokszor a félélemre épít egy hirdetés!
Egy általános iskolás kezén egy óra, amely állandóan jelez, pittyeg, rezeg, ha bármi történik (amit persze beállítanak előre, de ugye azért érezzük, hogy a gyerekek már jobban ismerik a kütyüket, mint a szülők -fordított szocializáció-, amit beállítasz, azt át lehet állítani), nagyon zavaró. Azért is hívják, wearable device-nak, mert ez már a hordható kütyü. Tehát, nem 1,5 méterre van tőlünk, hogy hagyjunk magunknak egy kis pórázt, hanem rajtunk. Akaratlanul is odafigyelünk. Persze, ki lehet kapcsolni, meg időszakosan le lehet állítani, hogy amíg iskolában van, addig ne zavarja.
De, meg tudja nekem azt mondani valaki, hogy ami délután 16-től rezeg a gyerek kezén, az kevésbé veszélyes? Nem akkor lesz éppen párbeszéd mindenkivel az osztályban, hiszen mindenki más is 16-ra ér haza? És ha már hozzám is futva és büszkén újságolta a kislány, hogy micsoda kütyüje van, ami még rózsaszín is, és ettől ő különleges az osztályban, csapatban, szóval, hogy ezt a fajta függőséget lehet mondjuk 8-16 órás beállítással kordában tartani?
Nem, nem tudjuk megmondani. A gyerek, az gyerek. A szülő, az szülő.
A kutatók szerint felnőtt embernél a vágy másfél óráig van jelen, a gyermekeknél napokig. Sőt, van hogy sokkal tovább.
Korábbi kvalitatív kutatásimnál azt vettem észre, hogy a kütyük jó személyes brandépítő eszközök egy közösségben, a legújabb iPhone, vagy az új kütyük.
Tehát, nem az alapján lesz valaki az osztályközösség hangadója, mert karizmatikus, hanem ahhoz kapcsolódnak, akiknek ilyen kütyüik vannak, így szétbontva a csoportalkotás természetességét.
Okok a vásárláshoz:
-sport, egészségügyi indokok, márka, szülői félelem: az elrabolt gyermekek száma nőtt, szülői, erősebb kontroll, státusszimbólum, állandó elérhetőség.
Hátrányok a terméknél:
-feltörhető a GPS rendszer, más is látja, más is készíthet fotókat róla, sőt, feltörés után módosíthatja, hogy hol van a gyermek, orvosok nem ajánlják, hogy bármit magunkon hordjuk a frekvenciák miatt, idegrendszeri problémák kialakításának felerősödése, szorongás, FOMO (félelem a lemaradástól ) állandósulása, függőség.
Mit tehetünk: digitális önszabályozás
Az önmegfigyelés és jelentudatosság képességét sokan adottságnak tekintik, azonban ez sokkal inkább egy képesség, amely sok gyakorlással fejleszthető (Radó, 2020) Az önszabályozás alapja a megfigyelés, a viselkedésünk megfigyelése. Ha a gyermeknek kütyüt veszünk próbáljuk ki, például, ha szülőként okosórát szeretnénk gyermeknek adni, akkor vegyük fel mi 3 hétre, próbáljuk ki.
Akiket én megkérdeztem órán, 2 előadáson tettem fel a kérdést, közel 16-n hordtak okosórát 200 főből, egyik sem használja már minden nap, csak időszakosan, pl: sportoláshoz. Szerintük az általános iskolásoknak egyáltalán nem kellene kütyüt használniuk.
Felelősek vagyunk nemcsak szülők -hanem a gyermekek közelében lévő felnőtt korosztály is- a gyermekekért, az idegrendszerükért. Nem tudjuk mi a hatása a saját magunkon hordott jeltovábbító kütyüknek. A pszichológiai, neurológiai hatásáról meg még kevésbé vagyunk informáltak. Kérem, tekintsünk előre hosszútávban gondolkodjunk, én már az egyetemen olyan fiatalokat tanítottam, akiknek a figyelmét nem lehetett 2 percre sem lefoglalni, a mobiltelefonon végig ment a videójáték az előadás alatt is, kint a padon. Látható, hogy a többórás kütyüzés nem tett jót nekik, gondoljunk előre, figyelmezzük magunkat, és figyeljünk rájuk is, megéri.
dr. Bernschütz Mária, BME adjunktus, generációkutató
+UI: az egyik hallgatóm írt ma reggel egy emailt az okosóra használatáról, mivel nagyon jól megfogalmazta a felnőtt okosóra használatot egy az egyben leközlöm az Ő engedélyével, név nélkül.
"Kedves Tanárnő!
Szólj hozzá
