2019. aug 09.
Digitális diéta

Digitális diéta

írta: Bernschütz


Az NMHH 2018-s országos adatai alapján a lakosság 83%- birtokol okostelefont, amelyről 77% internetezik is. E kutatás szerint átlagosan 3,8 órát aktívan internetezéssel töltünk átlagosan (58 % több mint két órát), de évek óta nő itthon a kézi eszközökön bonyolított online adatforgalom. Emiatt is került középpontba ebben a cikkben a mobilmédia-tartalom fogyasztás kutatása, illetve a mobiltartalom-fogyasztás szabályozása. Az általam készített felmérés is hasonló eredményeket tükröz: a minta 52 %-nak a mobilfogyasztása több mint két óra naponta. Csak 44 % gondolja közülük, hogy nem szükséges szabályoznia a médiatartalom-fogyasztását, így érthető, hogy 70%-a sosem töltött le olyan appot, amely méri a mobiltelefonjának a tevékenységeit, emellett 28 % még egyáltalán nem gondolkodott el azon, hogy szabályoznia kellene–e egyáltalán a fogyasztását.

[Az olvasási idő: 6 perc.]

A modern technológia jelentősen átalakította a mindennapjainkat. A Kaspersky friss kutatása alapján beláthatóak a generációs különbségek. E felmérés magyarországi adataiból kiderül, hogy az 55 év felettiek majdnem fele ismeri el, nagyon keveset vagy semmit nem tud a technológiáról. Tehát az ország fele semmit sem tud a másik fele, meg mindent. Valóban képesek vagyunk felmérni, hogy mit jelent az életünkben a technológia? Az idősebb generáció megfelelő technikai felkészültség hiányában egyre kiszolgáltatottabb, sokan leginkább családtagjaiktól kérnek segítséget. Egy rövid kérdőívet készítettem a témában, amelynek eredményeit bemutatom. Összesen 530-n töltötték ki. A válaszadók 20%-a négy óránál többet fogyaszt tartalmat okostelefonjáról, az ébrenléti, a szabadon eltöltött idejéből 4 órát (ez saját becslésük). A mobiltartalom-fogyasztás kutatásának témakörébe nem tartozott a motiváció témája, tehát, hogy munka, telefonálás, vagy esetleg videójátékozás miatt fogyasztott-e tartalmat mobilról az egyén.

 a_kitoltok_egyharmada_meg_el_sem_gondolkodott_a_mobilmedia-fogyasztas_kontrolljara.png

Médiatartalom túlburjánzása - Stockholm szindróma

Amiatt, hogy például egyetlen termékbe ágyazódik három piac szolgáltatása (lásd: média, távközlés, informatika) az így kialakult médiakonvergencia teljesen átalakította, egyszerűen összehúzta a különböző piacok szolgáltatásait egy termékre. Az emberi figyelem is így egy termékre összpontosul (plusz hozzáadott szolgáltatásokra). Amíg a lineáris médiaszolgáltatás idejében a kivárás, a programhoz való kötöttség idejét éltük, ma bármikor, bármit megnézhetünk. Így a professzionális műsorprogramok, úgynevezett kapuőrök által szerkesztett tartalmak helyett, vagy mellett az egyének saját maguk „kapuőrei” lettek. Az egyének átvették a médiafogyasztásuk felett az irányítást (streaming, catch-up, NVOD, VOD, pay-per tv), sőt saját maguk állítottak elő tartalmat, és azt meg is osztották, így exponenciálisan emelkedik a digitális médiatartalom száma. Mindez hozzájárult a vloggerek, az amatőrök, illetve a fél-amatőrök sikeréhez. A médiafogyasztás felhalmozódását a digitális ökoszisztéma új szereplőinek is köszönhetjük, lásd: a médiatartalom forgalomirányítói, illetve a platformjai (közösségi média, és segítő programjaik, az algoritmusok).

A technológiai kütyükön terjesztett tartalmak hatnak. Az inger a hordozott tartalom, a reakció az egyéni viselkedése, amely szabadon választott, megnézi vagy sem, rákattint-e vagy sem. De vajon megfigyeljük-e kattintások sikerességét, hatékonyságát, avagy szembenézünk–e az elvesztegetett időnkkel?

amsterdam.jpgGail Lucas, Amsterdam

A technológiai fejlődés által okozott kommunikációs túlterheltség miatt nő az egyéni viselkedésbeli zavarok száma, valamint egyre nagyobb fókusz helyeződik az emberi psziché kutatására. De a mobilmédia-tartalom fogyasztásában (szinte) még el sem érkeztünk a tudatosítási szintig. Annyira vágyott lett az általános és korlátlan internetezési lehetőség, hogy elfeledkeztünk a médiafogyasztás belső korlátozásáról.

A kommunikációtudományban a tartalomfogyasztás motivációira rengeteg elmélet létezik, de e kutatások figyelmen kívül hagyják a befogadó egyéni fogyasztásának monitorozását, kontrollját. Azzal a megközelítéssel, hogy a befogadó nemet mondhat az adott tartalomra, vagy legalábbis szabályozhatja vagy korlátozhatja azt, azzal, a kommunikáció-tudomány eddig még nem foglalkozott. Még egyszerűen nem éreztük meg eléggé a ránk zúduló tartalom mértékét. Egyáltalán nem a detox, vagy a teljes tiltásról szól a cikk, hanem a tudatos média-, illetve mobilfogyasztásról. Még e fogalmak is összecsúsznak, hiszen alakulóban a jelenség. Egyéni szinten nem érezzük a mobilmédia-tartalom fogyasztás határát.

 Van–e egyáltalán igény a digitális diétára?

Ahhoz, hogy beszéljünk az önszabályozásról, be kell látnunk a függőségünket. Tari Annamária (2018) interjújában állította, hogy az internet, illetve mobil, ugyanolyan függőség, mint a drogfogyasztás.  Egyéni szinten is jó lenne tisztázni a média mobil tartalom-függést, túlfogyasztást a napi pörgésben. Idén egy gyorsan kitöltendő világos kérdőívet terveztem egy kutatótársammal, amely csakis a mobilfüggéssel foglalkozott volna, hogy kiderüljön tisztán, világosan, minden válaszadó számára, hogy a függés mely pontján van, például egy 0-100 pontig mérhető skálán. Mert azt gondoltuk, így legalább kap egy visszajelzést az egyén, aki kitölti. Akkor van olyan alap, amiről lehet beszélni, akkor van viszonyítási szint. Hiába volt a többkörös meghallgatás ezügyben, (még) nem érdekeltek a cégek a mobilfüggőség-vizsgálatában.

Mennyire vagyok mobilfüggő?

Erre a kérdésre három opció közül lehetett választani a kérdőívben: alacsony, közepes, és magas függőségűnek tartom magam. Az, hogy milyen függőnek tartotta magát a kitöltő, az szorosan összekapcsolódott azzal, hogy mennyi gb mobilinternete van a csomagjában (függetlenül attól, hogy wifi-vel is internetezik). Minél inkább függőnek tartja magát valaki, annál több időt tölt a mobiltelefonja felett, és persze annál kevésbé tartja a mobilmédia-tartalom fogyasztást szabályozandónak, valamint minél inkább fiatalabb valaki, annál inkább gyakoribb a közepes, vagy magas függőség. Nem található kapcsolat a függőségi szint és nem, vagy iskolai végzettség között. Tehát nem lehetne utalni arra, hogy valaki a magas végzettsége, vagy neme miatt magasabb, vagy alacsonyabb függőségi szintre sorolta volna be magát. Emellett a végzettség, és a kitöltő neme nem befolyásolja azt sem, hogy mennyire tartja a saját mobiltartalom fogyasztását korlátozandónak.

Elérkeztünk-e arra a szintre, hogy észrevegyük a saját mobiltelefon-függőségünket?

 Ha az eredményeket nézem, akkor csak a válaszadók 27%-a fogyaszt két óránál kevesebb mobiltartalmat, és emellett 34 % véli alacsony mobiltelefon függőnek magát. (Természetesen mindkettő saját becslés).

Arra a kérdésre, hogy szükséges-e szabályoznod a mobilfogyasztásodat, 45 %-a úgy válaszolt, hogy nem. Döntően fel sem merült a válaszadókban az a kérdés, hogy foglalkozzon –e azzal, hogy a kézi eszközökkel töltött, legtöbbször „magányos” időszakát kontrollálja.

A minta 28 %-a eddig még el sem gondolkodott a mobiltartalom-fogyasztás szabályozásán.

A napi több órás tevékenységnek az életünkben betöltött szerepéről mintha el is feledkeznénk. Legtöbbször a fiatalok kapcsán vetődik fel komolyabban a kérdés, hiszen az átlag napi 4 órás videójátékozás a szülők számára is szembetűnő, de az eredmények türkében azt lehetne mondani. „Más szemében meglátja a szálkát, a magáéban a gerendát sem veszi észre.”

Hol van az a pont, amikor a digitális világ toxikussága ellen az egyén tesz valamit, mint befogadó? Az aktív befogadó érzékeli a saját határait, és legalább monitorozza a saját viselkedését. A megfigyelés, a monitorozás például az önszabályozás elméletében egy kiindulópont. Magam a stayfree applikációt töltöttem le, mert éreztem a függést a telefontól, és idegrendszeri változásokat is megfigyeltem (például fantomcsörgések, fantomértesítések). Az applikáció által legalább nyomon követtem, mit teszek a mobilon, látom, mire megy el az időm. De ez is csak külső jel. Ahogy azok, akik fogyókúráznak, figyelik a bevitt kalóriák számát, milyen típusú ételt fogyasztanak, de ugye ez csak akkor következik be, ha BELÁTJA, hogy diétázni kellene. Még a tagadás állapotában vagyunk.

 Szakíts, ha bírsz?  

A téma relevanciáját –szűken értelmezve– egyrészt a felfokozott mobilhasználat adja (függőség), másrészt a generációkutatási eredmények nyújtják, amely szerint egyre nő a viselkedésbeli változás (lásd: figyelemzavar) a fiatalok közt, harmadrészt eljutottunk az egyéni szinten a médiatudatosság nem csak azon szintjére, hogy értelmezzük azt, amit látunk, hanem szabjunk határt, annak, amit látunk. A fogyasztás tudatossága magát a fogyasztandó terméket is érinti, lásd műanyag szívószál (2019. műanyagmentes július akció).

Önszabályozás első lépése: az erőfeszítés a kísértések idejében

Ha úgy döntünk, hogy a mobiltelefonról érkező végtelen tartalmat kontrolláljuk, először is energiát kell az önszabályozásba fektetni, ez az én-energia: a kitartás, az erőfeszítés. Az erőfeszítést a pszichológia tudomány több területen is érinti.

Az állandó saját tevékenység monitorozása, állandó feladattal töltött időt jelent, és tudatos gyakorlást. Ezért is tartják úgy az önszabályozás témájának kutatói, hogy több, egyidejű szabályozási tevékenység gyengíti az egyén „teljesítményét”. Ez azt jelenti, hogy valószínűleg több önkontroll folyamat az egyénben gyengíti az összhatást, a végeredményt. Így tehát könnyen magyarázható az, hogy miért kihívás a kísértésekkel szembenézni a mai embernek. A sok kísértés, sok függést, és sok külön-külön önszabályozási folyamatot kíván, de már két önszabályozási folyamat is elég ahhoz, hogy kimerüljön az egyén tartaléka. Így tehát, aki épp fogyókúrázik, annak nehezebb emellett a mobiltartalmak fogyasztásának belső kontrollját (diétáját) is tartania. 

 Pillecukor-siker

 Gyerekekkel és pillecukorral végzett (W. Mischel) kutatásban a gyerekeknek két választási lehetőségük volt, azonnal megeszik az édességet, vagy várnak és dupla adagot kapnak. Sok gyerek azonnal elfogyasztotta az édességet (itt csupán 15 percről volt szó). A kísérlet érdekessége azonban az utánkövetéses vizsgálatok során derült ki. Azok a gyerek, akik nagyobb önkontrollt (akaraterőt) mutattak, később jobb jegyeket értek el, népszerűbbek lettek, magasabb volt a fizetésük, kisebb valószínűséggel küzdöttek drogfogyasztási problémákkal (függőségekkel). Tehát a saját erőfeszítésünk, kitartásunk erősítése által sikeresebbek leszünk a függőségeink kezelésében. Ahhoz, hogy sikeresen vegyük fel a kesztyűt, jobban kell ismernünk saját magunkat (lásd: erőfeszítés, kitartás jellemzőinket). Erre egy jó megoldás Seligman pozitív pszichológia karakter-erősség tesztje, ahol már egy jól kialakított kérdőív segítségével megismerheti a kitöltő például a kitartás terén elért eredményét.

 A technológia változások, változást indítanak el bennünk befogadókban is. A kialakult devianciák kezelése hozzásegít ahhoz, hogy a fókusz visszatérjen ismét saját magunkra, a saját fogyasztásunkra, az életünkre. Nem kell szükségszerűen elfogadni a külső környezetet, hanem belülről indított saját változások által, tudatos fogyasztás mellett, teljesebb életet lehet élni.

 Szerző: Bernschütz Mária, PhD, generációkutató, BME adjunktus

A generációkutatási eredményekről, és e felmérés részleteiről érdeklődj bernschutz.maria[kukac]gmail.com emailcímen.  

A következő poszt az önszabályozásról, az eddigi eredményekről szól.


Szólj hozzá

kutatás videojáték fogyasztói magatartás önszabályozás digitális detox méditudatosság mobilmédia-tartalom mobiltartalom-fogyasztás digitális önszabályozás