Napjainkban egy új típusú demográfiai csoport jött létre, elsősorban az Y és Z generáció képviseletében, akiket a magas kockázatvállalás és felszínesebb interperszonális kapcsolatok, ugyanakkor erősebb szülői függés jellemez. Gyakran nem hajlandóak vállalni a felnőttkorral járó felelősségeket, illetve egyre későbbre szeretnék halasztani a munkavállalást, részben az elhúzódó tanulmányaikra hivatkozva.

 Ez egy elég komplex jelenség. Már az előző évszázad közepétől foglalkoznak ezzel a témával, nem új keletű. Andorka (2006) posztadoleszcenciával, a kitolódott fiatalkorral már a Bevezetés a szociológiába című könyvében foglalkozott. Sőt, a társadalomtudomány más területei is érintik eme témát: például a pszichológiában Kiley (1983) Pán Péter szindróma jelenséggel nevezte a soha fel nem növő fiatalokat.

De valóban csak a fiatalokat érinti eme jelenség? Szerintem, mint ahogy az összes társadalmi jelenség, és problémakör sokkal bonyolultabb ennél.  Valamint azóta sok víz folyt le a Dunán is…A jelenség neve talán ugyanaz maradt, minden más (gyorsan) változott, ahogy megszokhattuk az életünkben a digitalizmus jelenségének élre törésével.

 Előző években vezettem kutatásokat videójátékozás témakörében és egy szülő említette, hogy neki sokkal jobb, ha a gyermeke a szobájában ül (kontroll), mintha a téren játszana, ki tudja, kikkel... Tehát itt belép egy szülői felelősség is, hogy inkább üljön és játsszon órákat a gyermek, minthogy kint.

 Nézzük csak azokat a trendeket, amelyekkel a Z és alfa generációs fiatal szembe találja magát: az édesanyjuk történelmileg visszatekintve a legidősebb, a legkisebb mikrocsaládban nőnek fel, a legtovább járnak iskolába, a legkomplexebb a világuk, illetve hogy a leghosszabb élet vár rájuk.

 Ahogy nézzük a trendeket, a mikrocsalád következménye az, hogy egyre nagyobb a fókusz a fiatalokon, hiszen elöregedő társadalomban élünk, és a fiatalok pedig egyre kevesebb számban vannak jelen, tehát önkéntelenül is egyre jobban figyelünk egy vagy két gyermekre. És maga a fiatalság, eszménye is felértékelődik.

 Vagy ha az oktatást nézzük, leghosszabb ideig tartózkodnak az iskolapadban trend az azt is jelenti, hogy egyre hosszabb az az idő, amikor a szülő úgy érzi, hogy támogatni kell a fiatalt, amíg iskolába jár.

 Hogy áll ez össze? Úgy, hogy a figyelem az egy szem gyermeken, az ő fejlődésén, iskolai előmenetelén múlik. Valahogy bezár a kör. És arról még nem is beszéltünk, hogy milyen magasak az ingatlanbérleti díjak, valamint a vételárak.

 Egyszóval: bonyolult. Azért is írtam erről, és mutatom be Kozma Gábor Burián szakdolgozatának kutatási eredményeit, mert úgy érzem, kevés nézőpontot világítanak meg a különböző cikkek. És még, eme kutatási eredmény is, csak egy szelete ennek a jelenségnek a vizsgálatában. Nem szeretnék spoilerezni, de még a kutatás alaphipotézise, tehát önállóbbak-e azok, akik elköltöztek SEM igazolódott. Tehát, ebből a kutatásból, az tűnik ki, hogy nem az a választóvonal, amit feltételeztünk a szakirodalomból. Ahogy írtam korábban a jelenség elnevezése ugyanaz maradt, de a mozgatórugók eltérnek.

 Mely kultúrához kapcsolható legnagyobb arányban a mamahotel jelenség?

A Society at a Glance, amely egy az OECD országok társadalmi mutatóit áttekintő és összefoglaló, az országokat egymással összevető statisztikai jelentés, 2016-os számában arról, számolt be, hogy világszinten a legnagyobb arányban Olaszországban, Szlovéniában és Görögországban él együtt a szüleivel a 15-29 éves korosztály, amely a korcsoport körülbelül 70 százalékát jelenti. Ez magyarázható azzal, hogy ezen országokat jobban megviselte a gazdasági válság, következésképp nehezebb elköltözni otthonról, továbbá a nagy család hagyománya erősebben él, szemben a napjaink nyugati kultúrájára jellemzőbb nukleáris családmodellel. A jelenség kevésbé jellemző a kanadai lakosságra, illetve alacsony értékekkel bír Dánia, Finnország és Norvégia is. Továbbá elmondható, hogy a férfiak nagyobb részben maradnak otthon, mint a nők, melynek okai közé tartozik, hogy a nők általában hamarabb házasodnak.

Már megint az anyagiak...

Mint, ahogyan azt már említettük, azokban az országokban, ahol a gazdasági válság nagyobb jelentőséggel bírt, később repülnek ki a fiatalok. Azonban nem csak ez az egy gazdasági szempont az, ami megmagyarázza a jelenséget. Napjainkra a tanulmányok folytatása, és a diplomaszerzés egyre fontosabb tényezővé vált. A jól kereső állás ott lebeg a fiatalok szeme előtt, és tudják, hogy ezért magasabb végzettséggel kell rendelkezniük. Egy alapképzés elvégzése minimum 3 év hallgatói viszonyt igényel és egy gyakornoki állás vállalása sokszor túl megterhelő egy nappali tagozatos egyetemista számára, és ha mégis a munka mellett döntenek, a fizetés az, ami korlátozza őket az önállósodásban.

A mamahotel jelenség és a fogyasztói szokások

Azok akik, később költöznek el szüleiktől, dolgoznak vagy sem, akarva akaratlanul nagyobb szülői befolyásnak vannak kitéve. A mamahotel lakók gyakran hagyják, hogy a szüleik döntsenek helyettük, vagy beleszóljanak vásárlási döntéseikbe. Ez azért lehet fontos, mert a targetálás során, figyelembe kell vennünk azt, hogy melyek azok a termékek, amelyeket a szülőkkel is meg kell szerettetniük. Az említett fogyasztói viselkedés vizsgálatához Neulinger Ágnes 2012-es kutatásának eredményeit vettük kölcsön. Ebből kiderült, hogy a könyvek vásárlása esetén rendelkeznek a fiatalok a legnagyobb önállósággal, míg a mobiltelefon-szolgáltató megválasztása esetén a legkisebbel. Ennek oka lehet, hogy a könyvválasztás egy olyan személyes dolog, amelybe egy szülő nem igazán szólhat bele, továbbá a könyvek ára is inkább elenyészőnek tekinthető. Míg a mobiltelefon-szolgáltató választás és a szülői befolyás közötti kapcsolatot az indokolja, hogy a családokra jellemző az azonos szolgáltatónál tartott előfizetés, illetve gyakran a szülők viselik a számlafizetés terheit is.

Mit gondolnak az Y és Z generációsok?

A két generációra az alapos tervezés és az átgondoltság a jellemző. Nem hoznak gyors döntéseket, mint a korábbi generációk tagjai, nem szeretnek felelősséget vállalni, és szeretik átgondolni, mire vállalkoznak egy döntés meghozatalával. Elsősorban egy stabil anyagi háttér megteremtése a céljuk, egy olyan munka végzése, amit élveznek, mindezek után jöhet a családalapítás. Ezen állításokból indult ki Kozma Gábor, és vizsgálta meg, a Magyarországi Y és Z generációkra jellemző szokásokat.

A kutatás egyik korlátja a kevés mintaalanyszám, hiszen többnyire budapesti, ismerősök körében terjesztett online kérdőívezés történt, így az eredmények NEM reprezentatívak a magyar társadalomra.

 A kérdőívet 180-an töltötték ki, ezek közül 25 százalék volt Z és 75 százalék Y generációs fiatal. A kutatás választ adott többek között arra, hogy milyen arányban élnek együtt szüleikkel, hogy mennyire jellemző az egyetem melletti munkavállalás. Továbbá, hogy azon fiatalok, akik fizetéssel rendelkeznek, mennyire döntenek önállóan fizetésük felhasználásáról, és hogy mikor terveznek elköltözni otthonról. Lássuk az eredményeket!

 Az önállósodás útján -  Z generációs alminta eredményei

 Nem gondoltuk, sőt valamennyire meg is lepődtünk a válaszok láttán, hogy a Z generáció törekvései közel sem azonosak a feltételezéseinkkel. A válaszadók közel fele dolgozik tanulmányai mellett, illetve a tíz középiskolás tanuló közül heten állították, hogy végeznek valamilyen munkát.

De nem csak ez támasztja alá az önállóságukra való fokozott törekvést, hanem a válaszadók arra a kérdésre vonatkozó aránya is, hogy ki befolyásolja őket a fizetésük felhasználásában. Merthogy "senki" válasz volt az esetek 70 százalékában. Amibe mégis megengedik, hogy beleszóljanak a szülők, az a már a korábban említett kutatásban megjelenő termékek szolgáltatások: telefonszolgáltató, és a kerékpár választás, továbbá az élelmiszer. A válaszok alapján a Z generáció önállóságra törekvése magas, legkésőbb 3 év múlva el szeretnének költözni családjuktól, azonban fiatal koruk miatt még nagy részük, még 45 százalékuk, otthon lakik. Rövid távú céljaik között, a kirepülés mellett, a diploma megszerzése, a biztos és jól fizető munkahely és a saját autó megszerzése állt.  Az önállósódásra vonatkozó hajlandóságot azonban nem az okozza, hogy kevésbé fontos számukra a család, hiszen mikor értékrendjükről nyilatkoztak, elsőként jelölték meg a családot, és csak azután következett a párkapcsolat, barátok, egészség, tudás és a munka.

Y generációs alminta eredményei

A továbbiakban az Y generációsokat fogjuk vizsgálni, átlagéletkoruk 27-28 év, és nagyobb arányban dolgoznak, éppen fejezik vagy fejezték be felsőfokú tanulmányaikat. A válaszadók 54 százaléka él szüleivel (mamahotel lakók), míg a többiek már külön költöztek. Az előbbieknek 58 százaléka dolgozik, míg az utóbbiak közül 80 százalék dolgozik vagy dolgozik és tanul egyszerre. Az arányokkal fordítottan alakul a szülői befolyás, azok életében, akik otthon élnek, nagyobb szerepet tölt be a szülő a fogyasztói döntések meghozatalakor. A milleniálok külön költözésének indokai között szerepelt az önállósodásra törekvés, a munkahely és a párkapcsolat. Azoknak is hasonló törekvéseik vannak, akik szüleiknél laknak, 90 százalékuk pedig az elköltözést 1-3 éven belül meg is akarja valósítani.

Azokról akik dolgoznak és még otthon laknak elmondható, hogy abszolút lovagiasak, 20 és 50 százalék közötti összeget bocsátják szüleik vagy az albérletet biztosító fél részére.

Azt is kijelenthetjük - a kutatás eredményei alapján, hogy a férfiak tovább élnek együtt a szüleikkel Magyarországon is, mint a nők, hiszen a független Y generációs válaszadók közül 43 volt nő, míg 21 férfi.

Aggódó társadalom, de az eredmények bíztatók

A mamahotel jelenség és a posztadoleszcencia következményei nem meglepő módon, elgondolkodtatja a társadalmat. Azok a fiatalok, akik később repülnek ki később is házasodnak, azaz később vállalnak családot hátráltatva ezzel a népesség növekedését, amely nagy problémákat okozhat az európai társadalmakban. Az elöregedő lakosság, az emberi erőforrás hiány és a nyugdíjrendszer problémája veszélyeztethetik az európai gazdaság versenyképességét. Ezekre az aggodalmakra azonban megnyugtató válaszokat nyújtanak a fenti eredmények, melyek szerint annak ellenére, hogy nagy részük szüleivel lakik még, rövid távú terveik között szerepel a külön költözés, az önállósodás.

 Következtetések

Azt lehet mondani, hogy "a szülői házban maradás" jelenség adott és létezik, de talán nem olyan egyszerű a képlet, mint korábban megfogalmazott szociológiai, pszichológiai definíciók. Ez a kutatás csak arra mutatott rá, hogy talán az önállóságra való törekvés (ennek fizikai megjelenése: saját fizetés, munka, lakás) független attól, hogy épp szüleivel él a fiatal vagy sem.

 Szerzők: dr. Bernschütz Mária, BME GTK MVT oktató, generációkutató, (bernschutz[kukac]mvt.bme.hu); Kozma Gábor Burián, BME Bsc hallgató

Szerkesztette: Vadle Zsuzsanna

_________________________________________

Ahhoz, hogy a  blogposzt megszülessen a hallgató két vagy három féléven át foglalkozott a saját témájával. A téma kijelölését magam közösen tervezem meg a hallgatóval, mert, úgy érzem, ha őt is bevonom, a motiváció magasabb. A szekunder forráselemzési félévet követően, primer kutatást végzünk közösen, a vezetésem, konzultációm segítségével: kijelöljük a mintát, a módszertant, a kérdéstípusokat, kérdéseket ellenőrzöm kiegészítem. Az elemzésnél vissza-visszatérünk az elméleti anyaghoz. A kutatás következményeit a hallgató levonja, követem és további kérdéseket teszek fel. Így ez a poszt, egy több hónapos közös munka eredménye.

Források:

Society at Glance, 2016 http://www.oecd.org/social/society-at-a-glance-19991290.htm

Neulinger Ágnes-Zsótér Boglárka (2013): A családi fészekben élő fiatal felnőttek és fogyasztói döntéseik