Mit vár a Z generáció a 2025-től?
2015-ben, Dörnyei Krisztina közreműködésével, felújítottunk és megismételtünk egy 2007-es kutatást. A kutatás magját mindkét esetben ugyanaz a kérdés alkotta: Mit várnak el a fiatalok 2025-től?
Ezt az előadást az MTA 200 éves ünnepségen belül, a Statisztika és Jövőkutatási Tudományos Bizottság konferenciáján mutattam be, amikor dr. prof. Nováky Erzsébet születésnapját is ültük.
És máris itt van 2025 vége.
Közeledve az év vége felé, amikor átnézzük az elmúlt időszakot, kiváló alkalom nyílik erre. Vajon mi vált valóra azokból a reményekből és elképzelésekből, amelyeket a fiatalok az életükről ábrázoltak? Hogyan hasonlít a mai valóság a kilenc évvel ezelőtti várakozásokhoz?
Ennek az összehasonlításnak a tükrében rengeteget tanulhatunk arról, hogyan változnak az elvárások, milyen váratlan fordulatokkal szembesül egy generáció, és végül, mivé is válik a jövő, amikor végre elérkezünk ide.
A kutatás a fiatalok elvárásainak időbeni változását kívánja feltárni egy 2007-es és egy 2015-ös felmérés összevetésével. Mire számítottak a fiatalok a jövőtől? A válaszokat átfogó témakörökben kerestük: a személyes életpályától (tanulmányok, karrier, külföldi lehetőségek) a magánéleti értékekig (családalapítás, egészségtudatosság, lelki gyakorlatok), egészen a globális kihívásokig (gazdasági helyzet, környezetvédelem, energetika).
Röviden bemutatom azt, amit 2015-ben mondott a Z generáció az oktatásról, a stresszről, illetve a függőségekről. Az átfogó kérdés az volt: Mekkora valószínűséget látsz a bekövetkeztére 2025-re? 0-25-50-75-100%.
Ebben a posztban csakis a 2015-s felmérés adatait mutatnám be, kitöltők száma 829 fő.
A KSH 2022-es népességi adatok alapján elmondható, hogy a fiatalok száma csökkent. 15-19, és 20-24 korosztály száma láthatóan csökkent.
Generációkutatóként számomra a 2015-ös kutatás legszembetűnőbb eredménye a Z generáció kivándorlási szándéka volt. Az akkori fiatalok 75%-os megvalósulással jelezte, hogy 2025-re külföldön fog továbbtanulni.
Való igaz, hogy a felsőoktatásba jelentkezők száma növekedett, ezt azonban érdemes relativizálni a népességfogyás hátterében. Továbbá, a külföldre vonuló hallgatók aránya nem éri el a korábbi felmérések által feltételezett magas szintet, hanem elenyésző mértékűre zsugorodott a tényleges szám.
A 2015-s adatok szerint 2025-re a fiatalok a legalacsonyabb arányban fogyasztanak alkoholt. Egy másik - hivatalos- kutatás alapján, -ESPAD - 2024-ban magasabb arányt tükrözött a valódi alkoholfogyasztás.
Stressz-szint váratlan változásokat mutatott. 2015-ben még covid előtt, azt gondolták a fiatalok, hogy a a stressz-szintjük alacsonyabb lesz, mint más generációk jövendöléséhez képest, mégis covid utána a hivatalos stesszkutatások beszámoltak arról, hogy a Z generáció érezte meg igazán a bezárás idejét.
A jövőkutatás: challenge
A jövőkutatás számomra, így visszanézve az adatokat. Roppant izgalmas kérdés. A jövő, sőt a jelen folyton változik, vannak olyan tárgyak, amelyek jelentősége egyáltalán nem volt erős 2007-ben, pl.: energiaitalok. Van olyan nemzetközi politikai helyzet, amellyel nem számoltunk (orosz-ukrán helyzet), van olyan globális egészségügyi helyzet, ami szintén 2007-ben, de még 2015-ben sem merült fel (covid). Újabb generációk megjelenését, hatását szintén nem lehetett előre látni.
Itt azok a valós trendek és tények szerepeljnek, amelyek a Z generáció személyes életét és gondolkodását valóban alakítják. A meghatározó témák: a tudatos jövőkép, a munkában való önérvényesítés, a digitális világ természetes környezete, az etikus vásárlás, a mentális egészség prioritása, az elfogadás kultúrája és az aktivista környezettudat.
Érdekes visszanézni, mit remélt 2025-re az akkor még középiskolás Z generáció, és most mi a helyzet. Mi vált igazzá? Ilyen előadási lehetőség ritkán adódik – hogy egy kutatási eredményedet évek múlva felülvizsgálhasd, láthasd, mi vált valóra és mi maradt álom, majd saját következtetéseket vonhass le. Nekem személy szerint ez az első ilyen tapasztalatom. Nagyon köszönöm.
És a többi generáció mit vár 2025-től: Ki fog dolgozni?
Ahogy korábban írtam nem gondoltam volna, hogy egy generációs helyzet gazdaságpolitikai kérdéseket vet fel. Úgy éreztem, hogy szükséges a tapasztalatomat összefoglalnom, mert immáron nem az első nagyvállalat, vagy tematikus szektor előadásán szegezték ezt a kérdést nekem.
Úgy, hogy bizonyos kérdésekben, hogy mit jelent a munka, az idő, a munka-magánélet, más generáció másképp reagál, ahogy láthattuk a fenti eltérő várakozásokban is. Nem személyes, nem valaki ellen, nem a vállalat, nem az állam ellen, hanem mert egyszerűen MÁS alapértékei vannak, MÁS belső meghatározásai vannak.
Mondok egy példát, ami legutóbb jött fel a konferencián, és voltam olyan szerencsés, hogy sikerült feltárni a helyzetet minden résztvevő számára. A közönség soraiban felszólalt egy Ratkó-korszakban született orvos, hogy ki ügyel majd hétvégéken, merthogy nem vállalják. Ratkó-korszak szülöttei kemény világban nőttek fel, jellemző volt a szülői szigor, a megkeseredettség, a szegénység, a kötelességtudat, és az 1 élet, 1 munkahely szemlélet. Erre szintén a közönség soraiból egy hölgy átvette a mikrofont, hogy őt a családja, és két gyermeke nem látja egész héten, ezért örül, hogy hétvégén látja őket, és nem tudna mondani senki neki olyan pénzösszeget, ami miatt bemenne ügyelni. A hölgy elmondta, hogy ő Y generációs édesanya. Ők azok, akik először húztak meg határokat munka-magánélet között. Nem személyes, nem a vállalat, a szolgáltatás ellen, hanem magáért. Majd egy Z generációs fiatal vette át a szót, mivel megszólítva érezte magát, és arra tért ki, hogy ő is egész héten dolgozik, és azért, hogy egyáltalán lehessen neki később családja, vagy szociális kapcsolódása hétvégén a barátaival, és családjával van. Láttam az idősebb kollégákat elgondolkodni, hogy ez nem ellenük, vagy bárki ellen van, ezek saját motivációk. A megértés alapja, pedig a motiváció meghallása. Összenézett több idősebb kolléga és megállapították, hogy ők eddig vitték hátukon a terheket, mert akkor meg csak azt lehetett tenni.
És ez nem az első ilyen példa a közönség soraiból. Hiszen egy éve is, egy nagyvállalati képviselő, amely cégnél döntően mérnökök dolgoznak, mondta, hogy nem tudnak felvenni fiatal mérnököket, mert ahogy ő fogalmazott, "nem mocskolják ma össze magukat ma a fiatalok".
A kérdés ugyanaz, hogyan válhatna szexivé, trendivé, fancy-vé egy-egy állás, vagy túlóra, vagy ügyelet? Mi történik? Ezekre nem lehet kérdőíves kérdésekkel válaszokat találni, ezekre mélyinterjús, fókuszcsoportos beszélgetések alapján lehetne megkísérelni válaszokat találni, vagy legalábbis feltárni az okokat, és felkínálni olyat, ami TÉNYLEG őket vonzaná be, és NEM abból kiindulva, amit az idősebb generáció tagja motivációnak tart. Mert elbeszélünk egymás mellett, és a fiatal él a negatív hatalom elvével, NEM jön el az állásinterjúra, NEM felvételizik oda, stb.
És itt elsősorban nem BÉRigényű dolgokat kell feltételezni. Az nekik alap. És miért? Mert a Z generáció gyermekkorában, történt az első pénzügyi globális válság 2008-ban, látta anyját, apját, hogy elvesztették az állásukat, stabilitásukat, hogy a hitel egy ismeretlen ország miatt megháromszorozódott. Naná, hogy úgy dönt, ha ő felnő, akkor a fizetésébe beleszámolja az albérletet, a kocsit, az edzőtermet, a szórakozást stb. Mert ezt látta gyermekkorában, ebből tanult.
Tehát itt, komolyabb mélyebb kutatásra van szükség, mi van a pénzen túl? Ahogy még a klasszikus közgazdaságtan is állítja: hiába van egy nagyobb összeg felajánlva, egy pénzösszeg felett a munkavállaló nem hajlandó több időt a munkahelyen tölteni. Akkor miért? Akkor mivel motiváljunk? Akkor ki fog dolgozni?
Szerintem kutassunk, kérdezzünk! A kutatói kalapomat felvéve: inkább grounded theory eszközökkel, tehát a nyers válaszokból dolgozzunk, NE adjunk meg előre fix kérdéseket, és a legfontosabb: FIGYELJÜNK a válaszokra!
Szerző: dr. Bernschütz Mária, generációs szakértő, volt egyetemi oktató, mentálhigiénés segítő
Szólj hozzá
